Tél a szőlőhegyen

Tél a szőlőhegyen
Amióta telefonnal is tudunk fényképezni, a Strázsahegyen sétálók sem tudják megállni, hogy ne készítsenek emlékképeket a téli tájról. Lenyűgözőek tudnak lenni a fehér hólepel aló kiemelkedő szőlősorok, a pincehátak, a pincesípok, a téli álmot alvó, gyönyörű vidék.

Babits Mihályt is megihlette, ha nem is éppen a monori, de valamely másik szőlőhegy. Ő így mutatta meg a tájat:


„ Az egész szőllőhegyet látni most,
a hegy husát most látni meztelen,
mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
telt formáját, a gömbölyűt, csinost.
A barna föld emlőjét látni most,
emlőt száradva, dombot nesztelen,
hol az áttetsző gyöngygerezd terem,
melyből szürik a mézizű pirost.
Karók serege bús-meredten áll,
arannyal árnyal a ferde sugár,
a puszta hanton egy lélek se jár.
December, január és február -
mikor jön már a tavasz és a nyár?
a fosztott tőke álmodozva vár.”

Pedig ilyenkor talán már nem vár álmodozva. A szakemberek szerint ugyan, amikor eljön a tél, álomba merül, mint a medvék meg a fröccsteraszok, mert neki is kell a pihenő. A decembert és a januárt úgynevezett mélynyugalmi állapotban tölti. Ilyenkor a -20-25 fokot is károsodás nélkül kibírja.
A tél végén viszont már majd kibújik a bőréből, legszívesebben azonnal kihajtana. De megbánná: még túl hideg van hozzá. Nyugton kell maradnia még egy ideig – ezt hívják kényszernyugalmi állapotnak.
A hozzáértők felvilágosítják a laikus nézelődőt arról is, hogy ha hiszi, ha nem, de nem télen szokott fagykár keletkezni a szőlőskertekben. A szőlő ugyanis pontosan tudja, hogyan óvja meg magát a fagytól. Nyár közepétől elég sok cukrot termel, ezt a cukrot pedig a gyümölcsbe irányítja. Csakhogy szütret után sem hagyja abba a cukortermelést, akkor viszont már a vesszőkben raktározza el. Minél több a vesszőkben tárolt cukros nedv, annál cudarabb hideget bír ki a tőke.
Közben akár még álmodozhat is. Kár, hogy sosem tudhatjuk meg, miről álmodik egy Kadarka vagy egy Rizling holdvilágos éjszakákon.
Krúdy Gyula, a szüretek és a borok híres íróbarátja talán tenne egy kísérletet ennek kiderítésére, ha még közöttünk lenne. Korábban hivatkoztunk már rá, hogy különösen ilyentájt, disznóvágások idején látogatott a velünk szomszédos településre, Pilisre, ahol a kor híres szépasszonya, Pilisi Róza – már visszavonulván ottan i birtokára a Pest Rózsája szerepkörből – minden disznóöléskor elkészíttette író barátja kedvencét, a citromos kolbászt.
Hogy ezeken a torokon, vagy az azokat követő hosszú téli estéken esett-e szó Krúdy másik, nagy tehetséggel űzött kedvteléséről, az álomfejtésről – nem tudhatjuk. Csak sejtjük, hogy bizonyára igen.
Hiszen a hajnali álom, amely megmarad emlékezetünkben, magyarázatra érdemes. „ Éjfél után kakasszóra ugyanis már megtisztul a vér és a szív a "bűnös páráktól", amelyek az eledel és a mindennapi élet folytán elrekesztik az agyvelőt. Megnyílnak a helyek testünkben, ahol a mi lelkünk és okosságunk nyugszik. A szívünk felejti a bánatot, a mindennapot, és bántódás nélkül álmodik.”

„Hosszú, csendes esték munkája ez a könyv – írta 1919 telén - Amely estéken a forgatott sárga lapok mögött feltünedeznek félig-meddig porrá válott öregasszonyok arculatai, akik falusi ifjúságomban, pattogó tűz mellett oly jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, mint akár a valóságos életnek. Inkább a saját mulattatásomra, inkább hosszú telek csendes eljátszadozására, esti órák halk elfuvolázására szerkesztettem ez álmoskönyvet, mint azért, hogy bárki is hitelt adjon a következő soroknak. Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.”
Mi pedig Krúdy álmoskönyvének segítségével próbáltunk utánajárni, hogy ha a szőlővesszők netán a borról álmodnának – mi másról? - vajon mire számíthatnának. És általuk mi vajon mire számíthatnánk, ha komolyan vennénk?
„Borról álmodni: a vessző(-t látni): tolvajlás ér. Sok bort inni: jegyez vállalkozást, mely jól sikerül. Bortól tántorogni: szégyen. Bort csapból folyni látni: gonosz jegy. Bort eladni: szerencse. Bort vizsgálni: látogatás, jókedv.
1756-os könyv szerint: bor fejér avagy zöld: jókedvű lészesz. Bort feketét látni: munka, dologtevés. Bort csávárlottal látni: gonosz. Bort akarni venni: járás. Kerner szerint: borcégér: részegség. Borecet: sanyarú helyzet; borház: remény; borházban időzni, s benne bort inni: óvakodj barátaidtól. Borlopó: ambó vagy ternó. Borkő: hamisság. Borszag: betegség. "Borecetet innya: visszavonás. Bort alkalmasint innya: jól elrendeli dolgát."
Útonjárónál bort venni: jó esztendőt jegyez. Szent Mihály napján borral álmodni: bajt jegyez pincékben; József napján: gyenge szüret; Szent Ivánkor: rossz gazdálkodást mutat.
A lipcsei nagy álmoskönyv szerint: vörös bort inni: rendkívüli szerencsét mutat.
Más feljegyzések szerint: törött bor: haláleset jele; borospohár (telve): vágyakozás asszony után; üres borospohár: betegség; borospince jelent kétes társaságot, hol kellemetlenségben lesz részed.
Saját jegyzeteim szerint: bor, amely megtölt: elégedetlenség.
A különös álmokból: borban úszni, belőle ki nem menekülhetni: közelgő betegség. Bor, amely fejedre folyik: szégyen.
Gvadányi Márton szerint: bor okádást jegyez.”
Nos, ami Gvadányi megfigyelését illeti: van az a helyzet. De igen fontos elkerülni.

« vissza