Régi menyasszonyok a szomszédból - 1.rész

Régi menyasszonyok a szomszédból - 1.rész esküvői ruha - Zs. Szabó Piroska tornyos koszorúban, 1944-ből
Kacskaringós szoknyák, rakott körülkötők - esküvői ruhák a múltban
A lányok nem akartak mindig Hófehérkének vagy hercegnőnek öltözni az esküvőjükön. Vagy csak másképpen képzelték el Hófehérkét és a hercegnőket, mint manapság.
Mindenesetre itt a szomszédban, Úriban például – ahol köztudomásúlag a környék minden faluja közt a legcifrább volt a népviselet: csipkés, szalagos, sújtásos, arannyal és ezüsttel díszített - fehér volt ugyan a menyasszonyi öltözet, de a ma divatos ruhák hatalmas választékának egyik darabjára sem emlékeztet.

Mégis gyönyörű. És ha netán akadna olyan menyasszony, akinek az lenne a legfontosabb, hogy valami egészen rendkívüli toalettbe öltözhessen a nagy napon, ő egy ilyen, Úriban még a '40-es években is jelen lévő menyasszonyi ruhában bizonyára minden tekintetet magára vonna.  

  Nemrégiben jelent meg Terék Józsefnek a Tápiómente népviseletét bemutató, gazdagon illusztrált, remek kiállítású helytörténeti könyve, amelynek legterjedelmesebb fejezete éppen az úriak viseletét bemutató rész, Szőrfi Józsefné tollából, nagyobbrészt az ő fotóival.
Szőrfiné Solti Erzsébet kislánykora óta szenvedélyesen gyűjtötte a régi holmikat, köztük a korabeli öltözetek darabjait is. Az édesanyja pedig nem csak segített neki ebben, de babákat is varrt - azokat pedig népviseletbe öltöztette. Menyasszony babájuk is van, természetesen.
Amikor ők együtt létrehozták Úriban a Babuska tájházat, a régi paraszti élet minden egyes mozzanatához csatlakozó tárgyak százai vártak már bemutatásra. Csak korabeli öltözékek különböző darabkajaiból- csizmáktól a kalapokig, kacskaringós szoknyáktól a kis-és nagykendőkig - ezernél több darab van a tájházban. Aki veszi a fáradságot, és odalátogat, rendkívüli élményben lehet része.
Megismerheti egyebek közt azt is, hogy a hajdani menyasszonyok öltözékének alapdarabja a csipkékkel és szalagokkal gazdagon díszített, úgynevezett otthonka volt. Erre vették fel a piros alapú kasmírból készült kacskaringós szoknyát – aminek az elkészítése külön művészetnek számított, majd meglátják, erről Szőrfiné rendkívüli beleéléssel tud mesélni.
A kacskaringós szoknyát a fehér, rakott körülkötő ölelte körbe, méghozzá úgy, hogy csak egy kacskaringó látszódhatott ki alóla.
A fehér körülkötő is egy ráncokba szedett, fehér szoknya volt, aminek az aljába körben színes – kék vagy rózsaszín – szalagot fűztek. Nemzeti színt akkor használtak, ha a vőlegény katona volt. Ekkor a menyasszony otthonkáját, cipőjét és „galárisát” is nemzetiszínű szalag díszítette.
A menyasszony fejére tornyos koszorú került, olyan hosszú fátyollal, ami leért egészen a szoknyája alsó széléig. Dupla soros, kétszínű pántlika dukált a fátyolhoz, díszítésül.
A '40-es években már divatosabbnak számított a fehér selyemből készített szabados szoknya, elején sima fehér köténnyel. A körülkötő szép lassan kiment a divatból, helyette fehér selyem felsőszoknyát viseltek.A vőlegény csizmanadrágját is ekkor kezdte felváltani a pantalló.
Sok szegény család nem engedhette meg magának a menyasszonyi ruha luxusát – ilyenkor kölcsönkérték egymástól.
A vőlegény öltözékéről is illik szót ejtenünk, noha korántsem annyit, mint amennyit a menyasszonyi ruha leírása igényelt – de hát így van ez mindmáig.
A vőlegény inge finom, selyemsíkos pamut anyagból készült. Elejére csipkebetét került. Az ingre nagylajbit vettek, ahhoz csizmanadrág illett, fekete csizmával. A kalap pedig, amit ezüst kalászos bokréta díszített, nem maradhatott el semmiképen. Ugyanilyen bokréta került a vőlegény kabátjára is. Ha katona volt, és egyenruhában esküdött, nemzetiszínű szalag illett a bokrétájára.
A szokásjog szerint a vőlegény ingét a menyasszony ajándékozta, viszont a menyasszony cipőjét a vőlegénynek kellett megcsináltatnia.

Hogy milyen volt az új asszony öltözéke, s hogy milyen frizuradivatot követtek a hajdani menyasszonyok és a menyecskék, arról majd legközelebb szólunk.

« vissza