Nyúlvacsora a szőlőskertben

Nyúlvacsora a szőlőskertben
Manapság már nemigen látni a szőlősorok közt, vagy a hiányzó tőkék helyén vetett, palántázott zöldségnövényeket. Ámbár lehetséges, hogy vannak ott répák, paradicsomfák, tökök még mindig, csak épp a fényképeken nem látszanak, mert azok mindig simára horolt-gereblyézett pásztákat mutatnak.
Az a történet azonban, amit Csilló Mihály kántortól ismerhetünk, még azokban az időkben játszódott a pilisi szőlőkben, amikor a monori Strázsahegyen ugyancsak nem számított ritkaságnak, hogy levesbe valót is termeltek a pincék környékén.

Igaz történet ez, létező személyekkel, mert a szereplők adatait a jó kántor úr még megtalálta a pilisi anyakönyvben.
A '800-as években nagy hatalma volt a községi bírónak, akinek joga volt börtönre ítélni a bűnösöket, pénzbüntetést kiszabni rájuk, és akár deresre is húzathatta, aki szerinte arra rászolgált. A pilisiek emlékezete szerint az ő bírójuk eszes, igazságos ember hírében állt, viszont az ítéletre nagyon nehezen szánta rá magát. Szerencsére ott volt jobbkezeként az eleven észjárású kisbíró, akinek a megjelenése is tiszteletet parancsolt: sötét posztó ruhában, katonabakancsban, simlis csákóban járt, az oldalán pedig ott lengett egy rövid kard. Régi jegyzőkönyvek tanúsága szerint ugyanis még 1906-ban is járt a kisbírói pozícióhoz fegyver, mégpedig éppen kard.
Ez a kisbíró jelen volt minden bírósági ügy tárgyalásán. Ott ült olyankor a vasveretes községládán, amiben több lakat alatt az iratokat tartották.
Jött egyszer lihegve a községházára egy Kapura Jani nevű ember, panaszt tenni. Előadta, hogy mint minden évben, most is káposztával ültette be a szőlőskertje hiányos részeit, és megint szép nagy fejek nőttek ott. Csakhogy a veteményesre rájárt egy nyúl.
A kisbíró hitetlenkedve rázta a fejét: ilyen ügyük még sose volt, hogy valaki egy nyulat jött volna feljelenteni.
Hamar kiderült azonban, hogy Kapura Jani nem a nyulat, hanem a szomszédját akarja feljelenteni. Az ugyanis, amint hírét vette, hogy a Jani szomszéd mérgében ki akarja lesni és leütni a káposztáján meghízott nyulat, megelőzte. Még aznap éjjel kileste, leütötte és hazavitte ő maga.
A feljelentés imigyen megtörtént, a kisbíró kikísérte a panaszost, aki elmenőben a fülébe súgta: ha kedvező ítélet születik, számíthat ajándékképpen egy fél nyúlra.
A kilincs még ki sem hűlt utána, amikor beállított Tót Gyuri, a bepanaszolt fél, csakhogy ő is panaszosként érkezett. Közvetlenül egymás mellett van a szőlőjük, a kunyhójuk és a pincéjük hasonló nagyságú, és mindketten büszkék a borukra - derült ki. Ám amíg Tót Gyuri rendben tartja a szőlőjét, a sok kövér trágyától gazdagon teremő sorokat büszkén kapálgatja, és még szüret előtt sem sajnálja a horolót és a gereblyét, csak hogy gyönyörködhessen a művében, addig Kapura Janinak igencsak hiányosak a tőkéi. Nem pótolja őket, inkább káposztát ültet a helyükbe. Ezekre a kerek káposztafejekre azonban rájárnak a nyulak. Ez a legnagyobb kövér nyúl legutóbb már a Tót Gyuri szőlőskertjét is össze-vissza taposta. Aludni se bírt már az idegességtől Tót György. Így aztán a nyulat elpusztította, hazavitte, az ugyanis az elszenvedett kárért és bosszúságért neki jár – magyarázta, s kifelé menet ő is a kisbírónak ígérte a nyúl felét, ha neki kedvez majd az ítélet.
- Én, Pilis mezőváros bírája, meghallgatva a panaszos feleket, megállapítom, hogy a nyúl Kapura Janit illleti. Az ő káposztáján nőtt olyan szép nagyra, legyen az övé - hangzott másnap az ítélet.
Ha a kisbíró a kardjára nem csap, a két panaszos közt kitört volna rögtön a háborúság, ám a bíró folytatta:
- Továbbá igazat adunk Tót Gyurinak is, akinek a szőlőjében ez a jószág naponta nagy károkat okozott, ezért joga van a nyúlhoz.
- Hogy lehet mindkét félnek igaza? Ilyen ítéletet még sohase hoztunk!- kiáltott erre a kisbíró, nem bírván magában tartani a megdöbbenését.
- Fejen találta a szöget, magának is igaza van!- így a bíró.
Erre aztán már kitört a nevetés. Ha mindenkinek igaza van, minek perlekednének tovább?
Nyúlvacsora vetett véget végérvényesen a haragnak, amit természetesen a szőlőben tartottak, s ahová a bíró és a kisbíró is meghívást kapott. Kapura Jani egy nagy tál savanyú káposztát is vitt a pörkölt mellé, ami olyan jó sűrűre sikerült, hogy nem győzték jóféle borokkal megöntözni.
Manapság ilyesmik persze nem történnek, a Strázsahegyen sem. De ha peres ügyek mégiscsak előfordulnának, szívből ajánljuk precedensként a fenti megoldást.

« vissza