Mozi-mozaik

Mozi-mozaik
A Kultmozi programjaiból - akik már jártak ott, tudják – olyan kellemes családiasság árad, mintha azért találták volna ki, hogy biztosak lehessünk benne: a Lumiere fivérek találmánya legalább annyira méltó a halhatatlanságra és megérdemli az örökkévalóságot, mint a Gutenberg galaxis. Mindkettő elmúlása felett jajongtunk már, lám, mégis velünk maradtak a filmek is, a könyvek is.
És nem is múlhatnak el, amíg ilyen nagy szükség van rájuk.
Jó, hogy a monori pincehegyen borral, kulináris élményekkel kísérve máris sikerült feltámasztani belőle annyit, hogy szórakoztat, miközben szép csendben újraépíti bennünk, amire mindig támaszkodhatunk.

Azt meséli a nyugdíjas iskolaigazgató itt a szomszédos Bényén, hogy a faluba 1956-ban vezették be a villanyt. Addig aggregátorról üzemelt a mozigép.
Meghökkenek: de hiszen az nem lehet. '56 szinte épp csak az imént volt. Aztán eszembe jut, hogy pár évvel előtte jómagam is petróleumlámpa fényét láttam meg hamarabb, mint a napvilágot, mert a monori Tompa Mihály utcában se volt még villany akkor, amikor megszülettem.
Azért innen eljutni a számítógépekre feltölthető mozifilmekig és a multiplex mozikig elég rendes haladásnak számít - állapítjuk meg a bényei ismerőssel olyan jó érzéssel, mintha közvetlen közünk lenne ehhez a haladási irányhoz.
De talán van is.
--------
Több olyan korosztály is jön-megy már a környékbeli utcákon is azóta, amióta sem az itteni városokban, sem a falvakban nincsenek mozik. Megszűntek, mert nem kellettek. A televízió, a videómagnók, majd a DVD lejátszók, meg a szép lassan bekövetkező elidegenedés megpecsételte a sorsukat.
Pedig micsoda élmény volt együtt röhögni a többiekkel a monori moziban Funes filmjein. Vagy olyan egyszerre felhördülni a Ben Hur nagyjelenetein, mintha a nézőtéren ülőknek egy tüdeje lenne.
A Spartacust a tűzoltóknak fenntartott székről nézhettem végig, jegy már nem jutott máshol, pedig protekciósnak mondhattam magam: egy utcában gyerekeskedtem a mozigépésszel.
Moziba járni közösségi élmény volt. Bármikor fel tudom idézni a hangulatát.
Még ha fáj is olyankor, hogy végleg el kellett múlnia.
--------
Nem tudom, a multiplex mozikat mitől lehet szeretni. Nekem ipari csarnok jut róluk eszembe, ezért aztán, ha már nagyon szeretnék moziba menni mégis, a ceglédit szoktam választani. Premiermozi az is, a budapesti bemutatókkal egy időben vetítik a legújabb filmeket, technikájuk is a legkorszerűbb. Hogy az ottani önkormányzat miképpen képes kigazdálkodni a kamaratermek és a nagymozi működtetését, el sem tudom képzelni. Ugyanis valahányszor ott jártam eddig, a legnépszerűbb filmeken - nemrég például a Csillagok háborúja legfrissebb részének bemutatóján - még félház se volt.
Nem bántam. Olyan meghitt az a felújított, mégis régi mozi, hogy öröm benne időzni.
Az előcsarnokban pedig ott őrzik a kiszolgált környékbeli mozigépeket. Hősi időket éltek. Megérdemlik a megbecsülést.

« vissza