Milyen fánk volt a költőóriás kedvence?

Milyen fánk volt a költőóriás kedvence?
A fánkról újat írni már nem lehet.
De minek is kellene írni róla egyáltalán ? A fánkot inkább megsütni kell, aztán megenni, mert a fánk olyan, hogy így farsangkor magától előtolakszik az emlékezetből, s addig-addig kelleti magát, amíg az ember rászánja magát, hogy most azonnal süt belőle egy tállal, mert máskülönben tán aludni se tudna a kívánkozástól.
A fánknak receptje is annyiféle van, hogy egymás mellé rakosgatva tán az egyenlítőt is körbeérnék. De irodalma is van neki, sőt történelme, mert aki a fánkot szereti, az mindent tudni is szeretne róla.

De hagyjuk mi most a fánkok több ezerszer leírt dicséretét.
Utaljunk csak arra az egyre, hogy Arany János – aki pedig gyomorbajos volt, szegény – a fánkot ő is mennyire szerette.
Sok egyebet is szeretett, a kedvence például a paprikás csirke volt, galuskával, aztán a túrós csusza, a palacsinta és a túrós lepény. A história megőrizte azt is, hogy reggelire mindig bivalytejet fogyasztott, vagy pirítós kenyérrel, vagy a kenyeret a tejbe csakúgy beleaprítva.
A fánkok közt pedig a legjobban a Marcza-fánkot szerette.
Volt hozzá saját receptje is. Ez az egy recept maradt utána, amit fel is jegyzett, így azután ránk maradhatott a költőóriás fánkcsemegéjének leírása.
Akinek kedve támadna hozzá, kipróbálhatja maga is.
Kell hozzá tíz evőkanál liszt, két tojás, csipetnyi só, egy evőkanál cukor, egy csomag vaníliával ízesített cukor, egy narancs lereszelt héja, egy teáskanál rum, három és fél decilitertej, és két deci jóféle olaj, két kanálnyi sertészsír.
Kell aztán még lekvár, porcukor, fahéj, mazsolás túrókrém - ezeknek a kész fánkok ízesítésekor vesszük majd hasznát.
Amikor mindezt magunk köré gyűjtöttük, azzal kezdünk, hogy a tojást alaposan kikeverjük a cukorral, a sóval, a reszelt narancshéjjal és a rummal. Ha megvan, hozzáadjuk a tejet és apránként a lisztet. A palacsintatésztánál kicsit sűrűbb, joghurt állagot kell kapnunk. Két deci olajat és egy evőkanál sertés zsírt hevítünk egy kisebb serpenyőben közepes lángon ez után, amibe egy olajozott evőkanállal adagoljuk a fánktésztát. A próbasütésnél gyorsan kiderül, hogy a tésztához kell-e még lisztet tennünk. Ha egy kicsit sűrűbb a tészta, akkor szépen formázhatóak a fánkjaink. Arra ügyelnünk kell, hogy azért folyékony állagú maradjon a tésztánk. A serpenyőből kiemelve papírtörlőre szedjük, lecsöpögtetjük, és rögtön tálaljuk. Még másnap is nagyon finom, már ha marad egyáltalán másnapra akár csak egy morzsa is.
Ha elfogy, sebaj, a Kultpincében február 11-én bővel lesz alkalom fánkot ízlelgetni, akkor tartják ugyanis a falánk fánkfalók hagyományos találkozóját.
Legjobb tudomásunk szerint Arany nem foglalta versbe a fánkot, bármennyire szerette is. Ám a magyar nyelv tudósa, a legnagyobb szókinccsel bíró irodalmár bizonyára nem tiltakozna, ha a többjelentésű szavakkal játszadozó versek közül Jankovich Ferencét most idehoznánk - mert az meg éppen a fánkról szól.
Jankovich Ferenc: Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...

Mit csináljunk? Gyomrunk is korgott,
Csak szipogattuk a finom szagot.
Nyálunk kicsordult, fényesült a szánk:
csak hűlt a fánk, és parázslott a fánk...
Se fánk – se fánk...

„Átfutok a szomszédba!” – mondtam én...
„Jaj, úgy röstellem” – húzódott szegény,
és nagyokat zötyögött nagyanyánk:
„Itt egy garmada fánk, és semmi fánk...”
Se fánk – se fánk...

Hát akkor mi legyen a vacsoránk?
Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly finom volt, mint valami fánk,
de került másnap jó akáca fánk,
S irral-pirral mégis kisült
az egyszeri-kétszeri fánk

« vissza