Májusi jeles napok, felpántlikázott fákkal

Májusi jeles napok, felpántlikázott fákkal Szinyei Merse Pál: a Majális
A május sok jeles nap hónapja. Első napja mindjárt a munka ünnepe, de ennek az első napnak éjszakáján állítják – még mindig, és már megint - a legények a felszalagozott májusfákat a lányok udvarába. Nekem is érdemes ilyenkor kipillantanom az ablakomon, mert a sudár, magasra nyúló fiatal nyárfa ugyan nem nekem szól, de a túloldali ház udvarán ott színesedik a repkedő szalagjaival minden május elsejének hajnalán, amióta csak itt lakom. A kutyák éjszakai mérgelődéséből ugyan mindig sejteni lehet, mi történik éppen, de reggelre minden meg van bocsátva.
Nem sokkal ez után, a hónap első vasárnapján anyák napját ünnepeljük, aztán 10.-én a madarak és fák napja következik, majd az utolsó vasárnapon a gyermeknap.

A felsoroltak mindegyike alkalmas rá, hogy jobbik, szebbik önmagunkat mutassuk. A május is éppen ezt teszi: tele van fénnyel, illattal, és persze szerelemmel, még ha ezt nem is teszik már közhírré éjszakai muzsikálások, szerenádok. (A hangulat megteremtésére Zoránt hívtuk segítségül.) Vagy legfeljebb csak nagyon ritkán.
A Strázsahegy pedig kiválóan alkalmas a májusi napok megünneplésére, de a fényesebb érzelmek megélésére és megmutatására is. A pincehegynek úgyszólván tartozéka a dal, a nóta. És ugyan ki venné zokon, ha egy-egy szerenád éppenséggel nappal, a KultPincében szólna?
A régi majálisok kultusza is feléledni látszik. Újra felkerekednek a baráti társaságok, a rokoni körök, hogy a zöldben töltsenek egy-egy tavaszi napot. A forrás és környéke kínál ehhez szépséges tájat, a strázsahegyi tanösvények kellemes látnivalót., a pincék pedig pihenőhelyet, vendéglátást, vendégszeretet.
A pincehegy utcáinak neve pedig szinte együtt muzsikál a jókedvű kirándulók lépteivel. Mindegyik elnevezés illik a hegyhez, hiszen szőlőfajtákról, szőlőművelő szerszámokról, itteni, ismert helyekről nevezték el a hegyi dűlőutakat. Kár, hogy éppen a május, a tavaszi hegy megpezsdülésének neve maradt ki.
De nevezhetjük ez utóbbit éppenséggel szerencsének is, ha megismerjük a Majális utca történetét.
Miközben a régi szokásokat böngésztem, nevezetes majálisok után kutattam a világhálón, kiderült, hogy létezik a világban- méghozzá éppen Kolozsváron – egy Majális utca is. Különös, kalandos sors fűződik az elnevezéséhez. Nem tudom, létezik-e utca rajta kívül, amelyiknek ennyiszer megváltoztatták a nevét.
Amint olvasmányaimból kiderült, a Majális név az 1830-as évektől kezdve jelent meg az utcában, ahol előzőleg az utca alsó részét Külső- Szén utcának, felső részét pedig Házsongárd utcának nevezték. Ferdinánd király 1919-es látogatása - amikor is az utcában a 23. szám alatt, a körzeti katonai parancsnokságán lakott – után az utca neve Királyi lett.
1941-ben aztán, a második bécsi döntést követően visszakapta a Majális nevet. Csakhogy 1945-től az utca alsó része maradhatott Majális, a felső része azonban megint Királyi néven szerepelt. A király trónfosztása 1947. december 30-a után azonban az is a Köztársaság nevet kapta.
fürtös májusfa 1990-ben egy román fogorvosról nevezték el, majd 1999-ben az utca lakói és a botanikus kert kérésére visszatértek a Köztársaság névhez. Mindeközben a felső rész csendben elvolt a Majális elnevezéssel, és azzal a boldog tudattal, hogy Kolozsvár egyik legszebb belvárosi utcájaként tartják számon, ahol gyönyörű villák, szanatórium, füvészkert is emeli az itt lakók presztízsét.
Fentiek ismeretében talán jobb is nekünk, ha Majális utcánk nincsen. Van helyette pincehegyünk, amelynek neve számunkra emberemlékezet óta ismerősen cseng, és nem változik. És vannak a hegyen a rózsaszínbe és fehérbe öltözött gyümölcsfák mellett fehér fürtös májusfák is. Az első nap éjszakáján pedig egészen biztosan lesznek ott pántlikákkal, borosüvegekkel feldíszített fácskák is.
Aki nem hiszi, legjobb, ha utánajár, s ezt mindjárt egy pincehegyi majálissal is összeköti. Többen is tanúsítják, hogy nem fog csalódni.


« vissza