Május virágai

Május virágai
Ha valaki fehér menyasszonyi ruhába kíván öltözni az esküvőjén mindenképpen, aligha képzelhető el erre alkalmasabb időszak a tavaszi hónapoknál.
A május ezek közt is a legideálisabb, hiszen olyan pazarlóan ontja hófehér virágait, hogy hétköznapi ember azt hihetné: ilyenkor a virágkötők, a stylistok és az esküvőszervezők valami furcsa bódulatba esnek: jázminokkal álmodnak, bodzákkal ébrednek, labdarózsákkal fekszenek.

A Kultpincében azonban senkinek nem kell tartania attól, hogy a bőség zavara bárkit is révületbe ejtene. Gyakorlott szakembereket nem lehet annyira elvarázsolni, hogy közben ne tudnák biztos kézzel uralni a helyzetet. Noha, ismerjük be, nem lehet könnyű virágok közt választani olyankor, amikor a gesztenyegyertyák még javában lobognak, de már ott lengenek a közelükben az akácok hófehér fürtjei...
És akkor a fehér rózsák színpadra lépéséről még egy szót se szóltunk.
Azt azonban így is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a menyasszonyoknál szebb virág nincsen. Akkor is így van ez, ha a mezei virágokat választják díszítőelemül a jeles napon.
Nem csak a kertek pompáznak ugyanis ilyenkor, hanem a mezők is. Megpróbáltunk utánanézni, vajon milyen botanikai ritkaság található a környékünkön, ami persze díszítésként nem jöhet szóba, de látványnak mindenképpen. Olyannyira, hogy a kedvéért érdemes felkerekedni és kirándulni, akár a Strázsahegyre is.
Amit találtunk, az SchmoztzerAndrás és Vidra Tamás dolgozata volt, amely a „Flórakutatás a Monor-Irsai dombság löszvidékén „címet viselte, és olyan tudományos igénnyel íródott, hogy abból köznapi olvasó nemigen tudhatja meg, melyik növénynév mit rejt igazából. Nekem az „Adonis vernalis” tetszett meg elsőre, hiszen ami Adonis , az csúf már nem lehet. Annyit tudhattam meg róla a leírásból, hogy „ A Monor-Irsai-dombság természetesebb löszgyepjeiben ma még nem ritka, de potenciális életterei ritkulnak. Legerősebb állománya a Pándi-hegy alatti kisebb völgyben található, itt a ritkásabb akácosba is behatol. További előfordulások: Pándi Hársas (többponton); Dobos-hegy, Pipa-hegy (Pá); Albertirsa:Lipina (több ponton), Golyófogó-völgy; Dolina-völgy (Pi); Bénye: Lomen-völgy; Bénye felett;Gomba: Várhegy; Mende: Kása-völgy.”
Mindazonáltal hétköznapi kiránduló a Kis növényhatározóval a kezében induljon inkább útnak – abban megtalál mindent, pipacstól a mezei zsúrlófűig, és még azon is túl.
És ha e kiránduló este hazatérvén hozzáolvassa az élményeihez Szabó Lőrinc versét is, bizonyára szép álmai lesznek.


Szabó Lőrinc

Májusi éjszaka

Késő volt, mentem haza, lelkem
az elmult nappal küszködött,
mentem, mogorván, kimerülve,
a kertek és villák között,
nem is én mentem, csak a lábam
vitt a fekete fák alatt,
két lábam, két hű állatom, mely
magától tudja az utat.

S egyszerre a májusi éjben
valami hullám megcsapott:
illatok szálltak láthatatlan,
sűrű és nehéz illatok,
a lélegző, édes sötétben
szinte párolgott a világ
és tengerként áradt felém az
orgona, jázmin és akác.

Láthatatlan kertek mélyéből
tengerként áradtak felém,
nagy, puha szárnyuk alig lebbent
és letelepedtek körém,
a meglepetés örömével
lengették tele utamat
s minden gondot kifújt fejemből
ez a szép, könnyű pillanat.

S mintha élt volna, minden illat
külön megszólalt és mesélt,
ittam a virágok beszédét,
a test nélkül szerelmes éjt;
a rácson kísértetfehéren
áthajolt hozzám egy bokor
s úgy töltött csordultig a lelke,
mint szomjú palackot a bor.

És részegen és imbolyogva
indultam nagylassan tovább,
s új tenger dőlt a szomszéd kertből
új bokor az új rácson át,
s az illattól már illatos lett
tüdőm és szívem és agyam,
egész testem elnehezült
s azt érezte, hogy szárnya van.

Hogy értem haza, nem tudom már.
- A gondom ma se kevesebb.
De azóta egy kicsit újra
megszerettem az életet,
s munka és baj közt mindig várom,
hogy jön, hogy majd csak újra jön
valami fáradt pillanatból
valami váratlan öröm.

« vissza