KultPince Blog

Kedves Olvasó, aki megtiszteltél minket azzal, hogy a portálunkra - mondhatnánk úgy is , hogy virtuális portánkra - benéztél, kérünk, időzz el közöttünk kis ideig.
Érdekességeket szeretnénk itt Neked elmesélni. Nem csak magunkról, arról, ami velünk és általunk a közvetlen közelben megtörténik, hanem tágabb környezetünk hozzánk kapcsolódó napi dolgairól is. A máig megőrzött hagyományokról - hogy tovább adhassuk. A közelünkben könnyen elérhető közösségi eseményekről - hogy lásd, milyen színes és gazdag ez a kis világ is.
Örülünk ha olvasol minket itt - annak még inkább, ha a valóságban is vendégül láthatunk.



A halhatatlan anyakönyv

2017.11.06

A halhatatlan anyakönyv

Az esküvők nagy pillanata, amikor a főszereplők – a frissen összeadott ifjú pár – és a tanúik aláírják az anyakönyvi bejegyzést, amely azután emberöltőkön át tanúsítja, hogy férj és feleség lettek. A későbbiekben ez az anyakönyvi bejegyzés csak egészen kivételes alkalmakkor kerül az érintettek szeme elé.  

Nekem, egészen véletlenül, alkalmam adódott, hogy vessek egy pillantást hosszú évtizedekkel ezelőtti, fiatal aláírásunkra. Mondhatom, egészen megrendítő volt. Mintha egy másik világba néztem volna bele valami bűvös szemüveg révén.

Részletek »

„ Gyertyafényben itt ülök én is veletek....”

2017.10.30

„ Gyertyafényben itt ülök én is veletek....”

Tudvalévő, hogy a gyertyalángnak – ami ezekben a napokban lobog körülöttünk mindenfelé – a pincékben máskor is különös jelentősége van. A mustgáz jelenlétét jelzi. Ha a gádorban lefelé menet a láng elalszik a kezünkben, azonnal vissza kell fordulnunk, mert ha nem, az életünkkel játszunk.

Részletek »

Bor, dúrban és mollban 11. rész - Cselszövés, fodormentákkal

2017.10.16

Bor, dúrban és mollban 11. rész - Cselszövés, fodormentákkal

A KultPince asztalai körül társalgásba és tüsténkedésbe merült nőknek fel sem tűnt, hogy kettővel kevesebben lettek a helyiségben, János és a fiatal Johanna pedig, amint kiléptek az ajtón, éppen azt tették, amit minden valamirevaló mesében szokásos: mentek, mendegéltek, amíg egy vadszőlővel befuttatott kis házhoz nem értek.
A mendegélés jó sokáig tartott. Nem beszéltek, csak poroszkáltak némán egymás mellett, mint két öreg katona, akik már annyit meneteltek együtt, hogy elfogyott minden mondanivalójuk. Jánosnak rémlett közben, hogy valahol a Forrás dűlőben járhatnak. Mély árkok szegték itt az utat, fapallók és vashidak vezettek az élősövényből, deszkákból, vasrácsokból, néhol csak drótból létrehozott kerítések mögé, ahol főleg aprócska házak, de itt-ott valóságos erődítmények álltak.

Részletek »

Bor, dúrban és mollban 12. - „Ki is nyíltak egyenkint...”

2017.10.16

Bor, dúrban és mollban 12. - „Ki is nyíltak egyenkint...”

Alkonyodott. A szőlősorok alján sötét felhők kóvályogtak, mögülük kivöröslött a lemenő nap.
Möszjő ölében gitár, Kaláris előtt vörösborral félig telt üvegkancsó, üres pohár. János fülében még mindig ott volt a délelőtti, ki nem énekelt dal, most kezdte el zümmögni, Möszjő pedig – mert ő is ismerte, hogyne ismerte volna – csatlakozott hozzá. A gitár két meleg baritont kísért, ám amikor Kaláris a szopránjával ugyancsak bekapcsolódott, a férfiak rájöttek, hogy neki való ez a dal, nem nekik. El is hallgattak, így csak az asszony hangja mesélt a kiskertről, amit beültetett rózsa-szekfű-liliom és rezedával, amik persze „ki is nyíltak egyenkint”, s hogy „el szeretné adni mind, de most mindjárt”.

Részletek »

KultPince Programajánló

Feliratkozom