KultPince Blog

Kedves Olvasó, aki megtiszteltél minket azzal, hogy a portálunkra - mondhatnánk úgy is , hogy virtuális portánkra - benéztél, kérünk, időzz el közöttünk kis ideig.
Érdekességeket szeretnénk itt Neked elmesélni. Nem csak magunkról, arról, ami velünk és általunk a közvetlen közelben megtörténik, hanem tágabb környezetünk hozzánk kapcsolódó napi dolgairól is. A máig megőrzött hagyományokról - hogy tovább adhassuk. A közelünkben könnyen elérhető közösségi eseményekről - hogy lásd, milyen színes és gazdag ez a kis világ is.
Örülünk ha olvasol minket itt - annak még inkább, ha a valóságban is vendégül láthatunk.



Bor, dúrban és mollban 12. - „Ki is nyíltak egyenkint...”

2017.10.16

Bor, dúrban és mollban 12. - „Ki is nyíltak egyenkint...”

Alkonyodott. A szőlősorok alján sötét felhők kóvályogtak, mögülük kivöröslött a lemenő nap.
Möszjő ölében gitár, Kaláris előtt vörösborral félig telt üvegkancsó, üres pohár. János fülében még mindig ott volt a délelőtti, ki nem énekelt dal, most kezdte el zümmögni, Möszjő pedig – mert ő is ismerte, hogyne ismerte volna – csatlakozott hozzá. A gitár két meleg baritont kísért, ám amikor Kaláris a szopránjával ugyancsak bekapcsolódott, a férfiak rájöttek, hogy neki való ez a dal, nem nekik. El is hallgattak, így csak az asszony hangja mesélt a kiskertről, amit beültetett rózsa-szekfű-liliom és rezedával, amik persze „ki is nyíltak egyenkint”, s hogy „el szeretné adni mind, de most mindjárt”.

Részletek »

Bor, dúrban és mollban 10. - Szőlőskertek, szappanvirágok, gráciák

2017.10.10

Bor, dúrban és mollban 10. - Szőlőskertek, szappanvirágok, gráciák

Az elmúlt napokban hol egyedül, hol Möszjő társaságában járta János a szőlőhegyet. Többnyire késő délután indult, amikor már nem volt túl meleg, és vagy a szélesebb kocsiutak porában gyalogolt – szabályos kis utcák alakultak itt az eltelt évtizedek során, amelyek újabban utcatáblákat is kaptak, rajtuk az eligazodást segítő, vagy magához a szőlőhöz, vagy az errefelé is szépen termő gyümölcsfákhoz, bokrokhoz kapcsolódó nevekkel - vagy betért a szőlősorok közti keskeny dűlőutakra, és élvezte a látványt, a csendet, a levelek finom remegését, a madárlábak és a csigák araszolásának nyomait a púder finomságú, halványszürke porban.

Részletek »

Bor, dúrban és mollban - 9.rész - Öreg országutak, szerelmes árnyékok

2017.10.02

Bor, dúrban és mollban - 9.rész - Öreg országutak, szerelmes árnyékok

Attól a két szócskától - „beszélnünk kell” - tele lett a levegő feszültséggel. A nap hátralévő része pedig újabb feszültségeket, nyugtalanságot, változásokat ígért. Volt ebben valami félelmet keltő, egyszersmind örömteli is. Ha kibillen az ember élete a megszokott nyomvonalból, az aggodalommal jár: rossz vagy jó következik vajon? De benne van az izgalom jó érzésének pezsgése is: mostantól változnak a dolgok.

Részletek »

Bor, dúrban és mollban -8. rész - Reggel, az avignoni híd körül

2017.09.25

Bor, dúrban és mollban -8. rész - Reggel, az avignoni híd körül

A zsalugátert belülről lehetett bereteszelni, de a réseit, miként az ablakszárnyakat is, éjszakára nyitva hagyták. A levegő, ha nem is egészen akadálytalanul, de kellemes, hűs fuvallatokkal árasztotta el a kis szobát, ahol János és Möszjő a maguk számára is szokatlan csendben aludtak. Horkolni ugyan egyikük sem horkolt soha, de a viszontagságosabb, megterhelőbb napokat követő éjszakák hajnalain a földre rugdalt lepedők, a huzatukból kiforgatott takarók, az ágyak alá keveredett kispárnák láttán sejtették, hogy zaklatott volt az álmuk is. Hogy hangok is jártak ezzel, kiabálások, nyögések, jajok, arra is elég nagy biztonsággal mertek volna fogadni.

Részletek »

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

KultPince Programajánló

Feliratkozom