Kocsonyaünnep Kajliéknál

Kocsonyaünnep Kajliéknál
Szép, téli este volt, olyan, amikor a hold is lassan járja körbe a hegyet, hogy hosszabban elnézegethesse a hóba süppedt tájat. Akit ilyenkor még a pincék közt ér az este, ha jól odafigyel, hallhatja, amint a pincesípok egészen halk társalgásba kezdenek egymással a maguk nyelvén. Egyik sóhajtozva, másik fütyörészve, harmadik pöfögve, negyedik öregesen zihálva. Egész zümmögő kórus tud kialakulni ilyenkor, de persze csak az ilyesmire fogékony fülek számára.

Kajli bácsi tudna erről mesélni, de most épp mással van elfoglalva. A feleségével és a két nagykamasz unokával állják körül a konyhaasztalt, amelyik meg van rakva kocsonyás tálakkal. Kicsivel, naggyal, olyannal, amelyikből sárgarépa virít kifelé az élénk színével, meg olyannal is, aminek a tetején jóféle húsok fekszenek. Van itt pirospaprikával megszórt kocsonya, meg egészen sápadt is, mert Kajliéknál mindenki másképp szereti a kocsonyát, és mindenkinek
kedvére kell tenni.
A két srác kocsonyaünnepnek hívja a délutánt, amit a nagyapjuk-nagyanyjuk teljes egészében arra szán, hogy az előző nap előkészített és gondosan szortírozott alapanyagokat két jókora fazékban a tűzhelyre rakja. A recept a kisujjukban van évtizedek óta, álmukból felkeltve is tudnák, mikor mennyi csövespaprikát, borsot, babérlevelet, gömbölyű fej hagymát, miegyebet kell a lébe dobni, hogy az épp olyan legyen, ami az ilyen kocsonyaünnepeket emlékezetessé teszi.
A fánkünnepet a nagymama egyedül szokta bonyolítani, annak csak a végeredményére kíváncsiak, s habár azok is az emlékezetes napok közé tartoznak, a kocsonyaünnepek részletgazdagságával nem vetélkedhetnek.
A két unoka csak téblábol körülöttük ilyenkor, be-benézve néha a konyhába. Még nem tudják, hogy amikor a nagyapjuk-nagyanyjuk már örökre odahagyta ezt a konyhát, ők is nekiállnak majd kocsonyát főzni. S akkor kiderül, hogy az elejtett szavakból, a fél szemmel megfigyelt alapanyagok választékáról és menyiségéről olyan pontos ismereteket őrzött meg az emlékezetük, amit maguk is alig hisznek. Mégis: mintha a nagyszülők mozdulatait folytatnák, pontosan ott, ahol azok abbahagyni kényszerültek az élet sajnálatos elmúlása végett.
Most azonban, hogy a kocsonyás tálak itt sorakoznak a konyhaasztalon, és a nagyapa bejelenti, mint mindig is, hogy akkor ezeket most ki kell vinni a gangra, az egyik unoka felteszi a kérdést, ami sosem hangzott el eddig:
- Miért hívod gangnak?
- Mert az apám is így hívta – feleli az öreg Kajli értetlenkedve. A kocsonyák ugyanis emberemlékezet óta a gangon elhelyezett magas, hosszú asztalon hűlnek, a nagy gyúródeszkával letakarva, hogy a macskáknak eszükbe se jusson belekóstolni.
Az unokának viszont új ismeretei vannak a gang mibenlétéről. Az interneten szerezte őket, s el is kezdi magyarázni, hogy a gang a többszintes házak körfolyosóinak neve, minekutána ilyen kis öreg falusi háznak, mint a Kajli-féle ősi családi fészek, gangja nem lehet.
- Hanem mije lehet neki? -érdeklődik a nagymama is, aki büszke az unoka mindenre kiterjedő érdeklődésére, de látszik rajta, nem bánná, ha a gang miatt nem kezdenének vitatkozni.
- Itt van, látjátok? - mutatja a gyerek a laptopja - mert az mindig kéznél van, mint készséges és szavahihető tanú - képernyőjén a körfolyosókról készített, amúgy remekszép fotókat, és a szövegben a meghatározást: a gang körfolyosó.
- Ellenben az ámbitus, a tornác, a folyosó vagy a veranda a falusi házak oldalában végigfutó, egyik oldalán nyitott toldalék – magyarázza és mutatja is, megint csak szebbnél szebb képeken.
- És a szaletli? Meg a filagória? - ébred fel az érdeklődés a nagymamában, de ezekre a kérdésekre is van válasz az interneten, leírásban is, képben is. Mindkettő egy, vagy több oldalán nyitott kis kerti ház- derül ki - bár a „szaletli” megnevezést az üveges veranda megfelelőjeként is jogos használni.
Ha valaki most benézne Kajliék konyhaablakán, azt látná, amint két ősz és két gesztenyebarna fej összehajolva, hosszan vizsgálódna valami roppant fontos probléma megoldása felett.
Végül szinte egyszerre felemelkednek, elégedetten, mint akik végre megtalálták a választ. A nagyapa szólal meg elsőként:
- Na, akkor most segítsetek kihordani a kocsonyát a gangra.

« vissza