Moziélmény előtt: kirándulás a kúriába

Moziélmény előtt: kirándulás a kúriába
A KultPincében mozizni különleges élmény, akik jártak ott, már tudják. Ha pedig a közös filmnézés kicsábít valakit a Strázsahegyre, az már a folytatást is sejtetni engedi. Jó filmekből szerencsére sok van, a hazai alkotások közt is egyre több. Legújabban egy romantikus kalandfilmről, a Kincsem címűről is jókat hallani. Bizonyára lesz módjuk valamikor a pince látogatóinak is együtt megnézni ezt az alkotást, addig azonban megalapozhatják a leendő élményt egy kirándulással.

Ezúttal nem Tápiószentmártont ajánljuk, ahol Kincsem felnevelkedett, hanem a Blaskovichok másik ágának a szomszédos Tápiószelén álló kúriáját, amely az ország egyetlen ilyen épületeként külsőleg-belsőleg, teljes berendezésével együtt épségben vészelte át a világháborút.
A Blaskovich fivérek, György és János – akik halálukig igazgathatták a gazdag családi gyűjteményből 1952-ben múzeummá alakított kúriát - egész életüket arra tették fel, hogy a gyűjtemény egyben maradjon. Ez a rendkívüli hangulatú kúriamúzeum a húsvéti ünnepek alatt is nyitva lesz. Itt van a közelünkben, és mivel jómagam többször is megfordultam már ott, állíthatom: nagyon megéri odalátogatni.
A Blaskovichok két ága ugyan azóta ellenérzésekkel viseltetett egymás iránt, a család egyik fele ugyanis Habsburg- párti, a másik szabadság -párti volt – nagy hagyományai vannak a széthúzásnak a magyar történelemben - de a név kötelezte őket az összetartozásnak legalább a látszata megőrzésére.
A tápiószentmártoni ménesben Blaskovich Ernő 1864-től kezdődően 80 évjáratot neveltetett fel. Blaskovich Ernőről feljegyezték, hogy „...jó gazda volt és nagyvonalú gavallér. Büszke volt jól karbantartott birtokára, kitűnő gabonájára, legelőire állataira, különösképpen szerette a rózsákat..., mindig takarékos ember maradt. A Reáltanoda utcában épített palotát magának.”
Ennek a palotának is egészen rendkívüli története van, egyszer majd visszatérünk rá. Most azt mesélnénk el inkább, hogy az agglegény Ernő, Ernest, „Neszti” négy idősebb bátyával ellentétben pici, vékony csontú ember volt. Fiatal korától rajongott a lovakért. Úrlovasként aratott szép sikereket, majd 1863-ban alapította meg a ménest, amelynek 10. évjáratában született a külföldön „Hungarian miracle” és „The Hungarian yellow WonderMare” néven nevezett, Kincsem nevű kanca.
A ménes 80. évjárata még megszületett, de 1944 őszén megsemmisült.
Teljes épségben maradt ellenben a szomszédos tápiószelei kis Blaskovich-kastély, amely ma családi múzeum. Tápiószentmártonban is építettek egy múzeumot 1999-ben, ez a helyi ménesben született Kincsem tiszteletére állít emléket.
A másik azonban, a tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő köznemesi kúriamúzeuma, minden szögletében az eredetiséget őrzi – sikeresen el is varázsolva ezzel az erre fogékony látogatót.
A Blaskovich-fivérek által 1952-ben alapított múzeum hét szobájában nemzedékeken át gyűjtött, a haladó magyar köznemesség kultúráját és tárgyi emlékeit bemutató enteriőr kiállítás látható. A magyar táblabíró- világot idéző szobabelsők egyedülállóan vonultatják fel előttünk e réteg lakáskultúrájának, mindennapi életének emlékeit. A „Nemesi kúria a 19. században „ című tárlat páratlan gazdagságban őrzi a köznemesség tárgyait. A fogadóteremben, a szalonban, az ebédlőben és a dolgozószobában a szemünk előtt elevenedik meg a múlt. Mivel pedig nekem többször is akkora szerencsém volt, hogy tárlatkalauzom felmérhetetlen részletességgel ismerte a család életét, a szereplőket szinte odaültette nekem a rózsafa varróasztalkához, az ebédlőasztalhoz, a pipatóriumban pedig még a parázsló meggyfalevéléhez hasonló pipafüst szagát is érezni véltem.
Az empire és biedermeier bútorok között 16-19. századi magyar, olasz, osztrák, németalföldi festők munkái függnek a falakon. Külön időt igényel a pipa-, fegyver-, ötvös-, és vadászati gyűjtemény, de itt is van bőven emlékanyag Kincsemről, a verhetetlen magyar csodakancáról.
Akinek módja van rá, iktassa programjába a kúriamúzeumot feltétlenül.
Aztán lehet jönni a KultPincébe, moziba. Vagy csak iszogatni, beszélgetni, és eltűnődni közben, milyen érdekes tud lenni a világ.

« vissza