Játékos babonaságaink, Krúdy ajánlásával

Játékos babonaságaink, Krúdy ajánlásával Esztendőváltás - Zongor Gábor festménye
„A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható. Még korunkban is lépten-nyomon szembetaláljuk valamelyik ágával magunkat. A magyar nép tudatában nagyon mélyen vert gyökeret, és a babonák ellen viselt egyházi és világi hadjáratok máig se tudták onnan kipusztítani.” - írja Álmoskönyvének előszavában Krúdy Gyula. Hozzátéve azt is, hogy „Pedig a babona a józan ész megcsúfolása.

Szinte lelki betegségig fajul némelyeknél. A babonát, amely lényegében nem más, mint oktalan hit, se a tudomány, se a vallás tételeivel nem lehet igazolni, mint azt egyesek szeretnék.” Mindezek után megírt egy olyan élvezetes babonás-és legendás, álomfejtő könyvet, amit ugyan derűvel lapozgatunk, de ennek mélyén ott lapul azért a „sose lehet tudni” érzése is. A téli hónapok, de december utolsó napjai különösen bővelkednek hiedelmekben.

A karácsony minden órájához más és más babona van kötve, éspedig keverve: jó meg rossz – tudjuk meg Krúdytól. „Mintha e napon és éjen, amelyen a Megváltó született, minden jó angyal a földön járna elhinteni a sok áldást; s egyúttal minden ördög elszabadulna a láncáról, hogy ami átok van, azt az emberek fejére zúdítsa.”
Ennek a napnak még az ételhulladéka is varázserővel bír. A híres karácsonyi morzsa például egy csomó kuruzslóorvosság főalkatrésze.
Aki az éjféli misén a Luca-székre áll, meglátja a boszorkányt.
Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földről, fekélyes lesz tőle.
Az asztal alá rejtett szakajtóba a kis Jézus száll be, azért szénával kell a szakajtót megtölteni.
A szakajtó alá kukoricát tesznek, ettől kétakkorára hízik az aprójószág; a szénától meg a lábas jószág.
Aki karácsony estéjén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga.
Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet.
Egy kivetett cérnagomolyagba lépni karácsony estéjén, kész Lázárbetegség.
„Nem sok hozzátoldanivalóm van a babonához. Mindnyájan ismerjük ennek a varázslatos éjnek különösségét. Éljünk bár kis falvakban, ahol az istállólámpások bizonytalan fénye mutatja az utat az éjféli miséhez - vagy nagy városok fénylő utcáin haladjunk a vidám kedvű nép között, karácsony éjszakáján mindnyájan érezzük, hogy egykor gyermekek és ártatlanok voltunk. Ennek a régi boldog ártatlanságnak a visszatérő fényessége mutatkozik az arcokon, a szemekben, a hangokban. Játék, amely valamennyiünket megtréfál. Játék, amelyet mindnyájan szívesen játszunk.” - teszi hozzá a babonás figyelmeztetésekhez atyaian Krúdy, hogy legyen gondolkodni valónk is.
Aztán folytatja is mindjárt a szilveszteri és újévi hiedelmekkel, melyeknek némelyike mindmáig él. A szilveszter és az újév is egymás nyomában járnak még a babonában is - mind a kettő főleg a szerelmesek napja. Ilyenkor ólmot olvasztanak, s ha szilveszter éjjelén a megolvadt ólmot a vízbe öntik, az ott képződött ólomalak megmutatja, miféle mestersége lesz a jövendőbelinek.
Aki a kakast újév hajnalán meglesi, amikor elsőt kukorékol, arról várhatja a mátkát, amerre a kakas nézett.
Aki Szilveszter éjfelén megfordítja a párnát feje alatt, meglátja a jövendőbelijét álmában.
Akit újévkor megvernek, mindennap kikap, az egész esztendőben.
Aki pénzt ad ki újévkor, egész évben azt fogja csinálni.
Aki szilveszter és újév közt éjfélkor születik, abból nagy úr lesz.
Az író végezetül ellát bennünket újabb gondolkodni valóval is.
„Mikor édesebb a bor, a remény, a jövendő, ha nem azon az éjszakán, amely utoljára rekeszti be a megunt, megvénült esztendőt? Talán nem is kell hinni a babonákban, hogy ezen az éjszakán régi kedvünkre eszméljünk, új reményeinkkel megismerkedjünk, hiszen az emberi élet oly rövidre van szabva, hogy minden esztendő, amelyet hátunk mögött hagyhatunk: csak vigasztalás lehet, hogy már nem tart oly hosszant a tennivaló. Hagyjátok az embereket játszadozni ez éjszakákon, hagyjátok a betegeket új reményekre éledni, hagyjátok elhinni, hogy a múlt idő nyomtalanul múlik el felettünk. Csak a megszerelmesedéstől óvakodjatok ez éjszakán, mert ekkor nagy jelentősége van minden szerelemnek, egy esztendeig nyöghetjük hatalmát. De mily jó tudni, hogy az éjféli óraütést sokmillió ember várja ébren és jókedvűen, akinek kedve, öröme, reménysége azonos a miénkkel. Hagyjátok örvendezni a szegény embereket!”

« vissza