Ibolyanyílás idején

Ibolyanyílás idején
Tavasztájt, ibolyanyíláskor alighanem igen keveseknek jut eszébe a mi közeli szomszédságunkban, Káván született költő, Vargha Gyula, aki pedig korának ünnepelt poétája volt. Igaz, statisztikusként csinált karriert, míg végül üllői birtokán töltötte élete pihenőéveit, s onnan temették el. Az üllőiek ma is számon tartják, könyvtárukat is róla nevezték el.

Pedig főleg Kávát vezette be verseivel a halhatatlanságba Vargha Gyula, aki idős szülők kései gyerekeként született, s gyerekként is inkább megfigyelő, merengő, egyedül barangoló fiúcska volt.
A Kisfaludy Társaság által 1915-ben kiadott verseskötetét elég csak kinyitni, hogy szinte elébünk ömöljenek a kávai hétköznapok és ünnepek leírásai: az esküvők, a szüretek, a temetések. A költő elibénk rajzolja, mint dolgozik és dalol az ő faluja.
Nem véletlenül kezdtem azonban az ibolyanyílással. Amikor ugyanis a kisfiú kamaszodni kezdett, felfedezte a felfedezésre érdemes lányokat is, legfőképpen a falu urainak, a Pukyaknak – Györgynek és Mártonnak – Rózáját és Annáját.
Annához kezdett szonetteket írni hamarabb, aki azonban gyorsan értésére adhatta, hogy ne számítson rá, így azután Róza felé fordult a figyelme – és a szerelmének iránya. Méghozzá éppen ibolyanyíláskor.
„S virágos réten, pillangóképpen
Játszik a lányhad
Ibolyás réten.
Óh, ibolyás rét
Illatod oly jó,
Még most is érzem.
Hát az a fényes, hajnalt mosolygó
Fekete éjszem!
Bevillant lelkem legfenekéig
Egy pillanatra
S ez a bolond szív hány hosszú évig
Sajgott miatta.”
Amint az első szerelmeknél legtöbbször megesik, egyszer csak elmúlnak. Ám amikor Róza bejelentette, hogy férjhez megy máshoz, az még fájdalmas sorokra ihlette a költőt:

„ A lányka, a kedves ibolya-lány boldog
de más oldalán
napra nap jő:
Férjed csak egy nőt nyert
Míg egy világot vesztettem én.”

A szerelem ütötte sebek azonban , mint még mindig tudjuk, ha időt hagyunk rá, szépen behegednek. Költőnk is nőül vette Szász Póla írónőt, s boldogan éltek üllői majorságukban, míg meg nem haltak.
Manapság ibolyanyíláskor sem írnak már a még oly rajongó ifjak sem verseket az ibolya-lányokhoz, akiknek egyike-másika talán nem venné ezt rossz néven. De más idők járnak. Azóta azt is elfelejtettük, hogy a virágok legtöbbje fűszer-és gyógynövény is. Most azonban újra kezdjük felfedezni az ehető virágokat, köztük a kandírozott ibolyát, amit mi a hobbikert magazin weboldaláról hoztunk most ide.
Nem kell hozzá más,mint egy csokor ibolya szárastól, egy tálka finomított cukor, és egy tojásfehérje. A tojásfehérjét krémszerűre felverjük, s ecsettel bekenjük vele a virág minden egyes szirmát, majd óvatosan behintjük cukorral. Ügyesebbek bele is mártogathatják a virágfejeket a cukrostálkába. Száradni hagyjuk 24 órán át, majd tortát, pudingot, süteményeket díszíthetünk a kandírozott virágfejekkel. Finom, és csodaszép.

És hogy a konyha mennyire összefér a szerelemmel, arra a youtube-on találtunk igencsak szerethető példát.
Boldog tavaszt, szép sétákat kívánunk – a Strázsahegy, a nyitott pincék, a Kultpince kiválóan teljesíti ehhez kapcsolódó minden feladatát. Arról nem is beszélve, mennyi ibolya kéklik errefelé.

« vissza