Fűszerkerti séta

Fűszerkerti séta levendulás, KultPince
Fehérboros tarator a fűszerkerti séta koronája

A Kultpince környékén is balzsamos illatot árasztanak a rozmaringbokrok, a levendulák, másféle fűszernövényekkel is találkozhat, aki nálunk vendégeskedik. Akik azonban ennél is több illatra és látványra vágynak, a közeli Gombára, a Fáy kúria mögötti Kenyeres-kertbe is el kell látogatniuk.

Van itt a szomszédunkban, a szépséges természeti környezetben fekvő, történelmi hangulatú Gombán annyi látnivaló, hogy egy szuszra fel sem lehetne sorolni. Közülük ezúttal egy olyat említünk, amit most érdemes igazán felkeresni: épp virágba borult ugyanis a Kenyeres-kert fűszerkertjének legtöbb növénye. Van is körülötte olyan illat, hogy még csak morzsolgatni sem kell a z ujjaink közt a levélkéket, anélkül is lenyűgözve, kitágult orrcimpával huppanunk le a közeli filagória pihenőpadjainak valamelyikére. A Kenyeres-kert a hajdani Fáy kúria, a mostani polgármesteri hivatal mögött nyújtózik hosszában-széltében oly terjedelmesen, és olyan látványos kitárulkozással, mintha ajándéknak szánná magát. Az is. Ősfáival, fafelismerő tanösvényével, aprócska tavaival, lankáival gyönyörködtetésre való vidék.
Bal szegletében kert terül el, ősi szőlőtőkékkel és olyan fákkal, amiknek hajdan jól ismert neve ma már csak az öregek emlékezetéből bukkan elő nagy néha. A kert szélén pihenőhely, ami épp alkalmas a régi és a mai időkön való töprengésre, amit a panoráma, ami körbeveszi a nézelődőt, csak megerősít, bármerre pillant. Emitt a távolban kukoricaföld és szalmabálák, amott a messzeségben lovak és juhok legelésznek, mögöttük sorházak színes kockái...
Ezekben a napokban azonban, amikor a filagória közelébe lévő fűszerkertben virágba borultak a levendulák, kakukkfüvek, majorannák, lestyánok, bazsalikomok és társaik, akár különleges pihentető kúraként is használhatnánk az itteni tartózkodásra szánt időt. A mézgyűjtő rovarok duruzsolása kifejezetten ide illő háttérzene.
Kipróbáltam, nekem jólesett – és a véletlen mindezt megfejelte még egy ajándékkal. Kiderült ugyanis, hogy a polgármesteri hivatalban még hozzá lehet jutni Varga Dezsőnek, a falu közismert és népszerű szakácsának hétköznapjaink konyhájában pompásan használható szakácskönyvéhez.
A recepteket annak idején a Csiperke nevű helyi újság közölte, a kötet ezek gyűjteménye.
És hol nyílt ki, amikor belepillantottam? A taratornál, azaz a nyári nagy melegben különösen ajánlott, pikáns, különleges bolgár hideg levesnél.
Ez lehet a fűszerkerti séta koronája.

A tarator receptje:
Hozzávalók: 8 dl. joghurt, 2 darab uborka, 3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej hagyma, 1 csomag kapor, 5 deka dió, 1 deciliter fehérbor, só, bors, cukor ízlés szerint.
A kígyóuborkát vagy salátauborkát hámozás után apró kockákra vágjuk. A fokhagymát jól szétnyomkodjuk, a vöröshagymát lereszeljük, a kaprot nagyon apróra vágjuk. Mindezeket összekeverjük a joghurttal, majd a fehér bort is beleöntjük. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés cukorral is meghintjük. A diót apróra törjük, beleszórjuk, majd alaposan összekeverjük. Legalább 3-4 órán át hűtőszekrényben tároljuk, hogy az ízek jól összeérjenek. Jéghidegen tálaljuk.

Jó étvágyat hozzá!

« vissza