„Füstöljenek kendtök!”

„Füstöljenek kendtök!”
Szentektől igencsak rossznéven veszi az ember a gonoszságot, de mit lehet tenni, ha ehhez a háromhoz a népi legenda a bosszúállást társította.
Éppen ezen a hétvégén, péntektől vasárnapig tér be hozzánk szokásos, fagyos hangulatú vizitbe Pongrác, Szervác és Bonifác, a három fagyosszent. Ámbár az is lehet, hogy a hét közepi zord időt, a csípős szelet is ők támasztották, aztán tovább is álltak, hiszen a névnapjukra már húsz fokon felüli meleget ígérnek a mai időjósok.

Igaz, akkor meg a negyedik hidegcsinálótól, Orbántól kell tartani, aki május 25.-re ígéri fagyos leheletű betoppanását. Márpedig a néprajzosok azt állítják, hogy a népi megfigyelések közül az esőt hozó Medárd mellett ezeknek a szenteknek a viselt dolgait megőrzött népi megfigyeléseknek van a legtöbb valóságalapjuk.
Igaz lehet, hiszen a májusi fagyokat a szőlősgazdák is komolyan számon tartják. A legrosszabbkor érkeznek, hiszen itt-ott már a szőlővirág is mutatja magát. Igen nagy károkat képesek okozni a szentek, ha feltámad bennük a régi bosszú. Pedig azokra a velük rég megesett - vagy tán meg se történt - históriákra az emberek már nemigen emlékeznek.
Néhány néprajzkutató szerint ugyan a sarkvidéki hideg légtömegek nem csak a Kárpát-medencébe törnek be ilyentájt, hanem más tájakat is szerencséltetnek, veszélyeztetve a gyümölcsösöket és a szőlőt, Szervácot, Pongrácot, Bonifácot és Orbánt mégis magyar szenteknek tartják. .
Talán, mert mi tulajdonítottunk nekik mindig a legnagyobb jelentőséget. Az érkezésükre figyelmeztető rigmusokból is faragtunk jó néhányat. A „Szervác, Pongrác, Bonifác mind a fagyos szentek, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtek!” felhívás is milyen hatásos. Noha a szőlősorok közül felszálló füsttel minálunk már nemigen találkozni, a francia borvidéken annál inkább élnek ezzel a módszerrel. Pár napja járta be az internetes világot a kép, amelyen éjszaka is tüzek világoltak a fagy ellen küzdő gazdák szőlős- és gyümölcsöskertjeiben.
A szentek a legenda szerint nagyon rossz véget értek, és éppen minálunk. Vannak elbeszélők, akik azt állítják, hogy a különösen hideg időben minden ruhájukat a fagyoskodó szegényeknek adták, így aztán ők maguk fagytak meg, és éppen a névnapjukon.
Mások ellenben úgy mesélik, hogy Pongrác kánikulában, subában fagyott meg a pusztaság kellős közepén, Szerváca Tiszába fulladt, noha abban épp egy csepp víz se volt, Bonifácot viszont a szúnyogok marták halálra. Így aztán nem csoda, ha bosszút esküdtek, s még holtukban is évente visszajárnak, károkat okozni. Néha Zsófia is segít nekik ebben, aki a névnapját hozzájuk a legközelebb ünnepli, Orbán pedig befejezi a művet. Soha nem maradnak el, legfeljebb késnek, vagy sietnek egy két napot. Az is előfordul, hogy mire ideérnek, kissé megszelídülnek.
Miattuk telik izgalomban május vége és közepe a Strázsahegyen is.
Ha üzenhetnék nekik, a szőlővirággal próbálnám őket meglágyítani. Elmesélném, micsoda illattól fosztják meg a hegyen járókat, ha elpusztítják azt a sok gyönge, szép, ígéretes fürtöt, ami olyan szőlőillatú felhőkkel tölti be a levegőt, hogy az még Mészöly Miklóst is meseírásra ihlette. Így született meg a Hétalvó puttonyocska.
Volt már példa rá, hogy a gonoszok is meglágyultak.
Hátha így lesz az idén is.

« vissza