Elmúlt idők mozijai

Elmúlt idők mozijai
Valahányszor a Hosszúberek-Péteri megállóhely kis vasútállomását látom a vonatablakból – amellett, hogy minden alkalommal azért fohászkodom, nehogy áldozatul essen ez a bájos, különleges hangulatú kis épület a vasútkorszerűsítési munkák valamelyikének – Gál Boldizsárra, az utolsó hosszúbereki vasúti pénztárosra, és az Orient Express című filmre gondolok.

Nem arra, amit most forgattak nemrégiben, ki tudja, hányadik feldolgozásaképp a világhírű kriminek - Agatha Christie történetei e tekintetben is kimeríthetetlenek – hanem arra a hetvenöt perces magyar romantikus komédiára, amiben Csortos Gyula, Vaszary Piri, Ajtay Andor, Somogyi Nusi játszottak sok más akkori híresség közt, a főszereplő pedig Pelsőczy Irén volt.
Ha élne, 92 éves lenne most Gál Boldizsár, aki 42 évet szolgált le ezen a vasútimegállóhelyen, közben öt gyereket nevelt a feleségével, s ezt bizony csak úgy lehetett teljesíteni, hogy közben gazdálkodott. Tehenet, disznót, baromfiakat tartott, de közben patyolat tiszta volt a keze nyomán a vasútállomás, s még virágokról is gondoskodott.
Amikor nyugdíjba ment .- mivel ott volt a háza mindjárt a sínek túloldalán – kiült a kertbe, onnan tartotta szemmel a vasutat. Néha pedig - ezt már a szomszédaitól tudom – megnézte az Orient Expressz című filmet, amit éppen itt, ezen a hosszúbereki megállóhelyen forgattak. Megjelent egy-egy jelenetben a sztárok mellett az akkori forgalmi szolgálattevő is, akinek éppen az volt a dolga, ami az életben.
Gál Boldizsár aligha a történetre volt kíváncsi, inkább a filmtekercs révén halhatatlanná lett szolgálati helyének képére: az már örökre úgy marad.
Péteriben egy másik film is forgott, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Oszter Sándorral és Szirtes Ágival, a Földváry-Boér kastélyban, amikor azt még nem varázsolta át egy felújítás mézeskalácskastéllyá.
Sokáig nem értettem, hogyan lehetséges, hogy a filmre oly igen kívánkozó természeti környezetben fekvő Gombát nem fedezték fel a filmesek. Most aztán kiderült, hogy dehogyisnem.
A gombai Tóth Lajos könyvet írt hajdani emlékeiből, s ezekből mindjárt a helytörténeti kiadvány elején kiderül, hogy 1943 nyarán itt forgatták az És a vakok látnak című filmet, később a Sarkadi novellákból írt forgatókönyveket, de a Csontváryról készült filmhazatérési jelenetét is, amelyben a filmbéli családi ház helyszínéül a Rákóczi úti állatorvosi lakás szolgált.
Akkoriban még jóval nehézkesebb volt a közlekedés, mint mostanában így azután a színészek – bármilyen közel is van Budapest – a forgatás idejére leköltöztek a faluba.
A filmkészítésnél ugyan a gombaiak nemigen értek rábámészkodni, volt dolguk épp elég a földeken és az állatokkal, de vasárnap délutánonként szívesen barátkoztak. Így ismerkedett meg – írja Tóth Lajos – a z éppen az ő nagyapjánál elszállásolt két akkori sztár, Eszenyi Olga és Hosszú Zoltán a kis Süveges Margittal, akit olyan kedvükre valónak találtak, hogy felfogadták cselédjüknek.
Karrier volt a kis falusi lányka számára ez is, ha nem is olyan, mint Eszenyi Olgáé.
A házaspár magával vitte őt Pestre, sőt, amikor a háború idején elhagyták az országot, Margitka ment velük Dél-Amerikába, Argentínába. Az itthon maradt rokonság pedig meghatódva olvasta és mesélte faluszerte a levelek tartalmát, amik Süveges Margittól érkeztek, Buenos Aires- ből.

A Kultpincében ma már másféle filmek kerülnek vászonra. A mostani közönség számára a fentiek csupán helytörténeti kuriózumokként jöhetnek szóba. Ha valaki mégis kíváncsi lenne rájuk, s ideje is akad hozzá, itt megnézheti őket, s el is elgondolkodhat rajta, hogyan is volt ez akkoriban, s jól volt-e így.

« vissza