Az élményprogram újabb átváltozásai

Az élményprogram újabb átváltozásai
„ A Telekomtól egy fiatal csapat keresett megoldást arra a problémára, hogy nem elég motiváltak a dolgozói egy adott részlegen: kimerült, zombifejű emberek rohangálnak a folyosókon, mert sok a munkájuk, a csapatépítést meg plusztehernek fogják fel.

Ezért munkaidőben akarnak nekik valamilyen élményt adni, volt már zene, tánc, és annyira kétségbe vannak esve, hogy most jön a lúzerrészleg, az irodalom. Nincs itt semmi különös, átstrukturálva, a hangsúlyokat áthelyezve ugyanazt az előadást vittem a cégekhez, mint egy író-olvasó találkozóra. Egy órát beszélek, utána fél óráig beszélgetünk. De azt hozzáteszem, hogy kivételes sikerélmény volt mindegyik alkalom, el sem hinnéd, hogy milyen erős érzelmi játszmák alakultak ki.” (Grecsó Krisztián író a magyar Nemzetnek adott minapi interjúban)

Ki ne olvasná érdeklődéssel a fentieket, akinek ismerős a motiválatlan, kimerült csapatok látványa. Ahhoz pedig kétség nem férhet, hogy az irodalom segíthet, mert az mindig képes segíteni. Csak néha elfeledkezünk róla, hogy a könyvek, és az általuk szerzett élmények megosztása éppen hogy élni tanítanak.
Az interjúból – amelynek részletét fent idéztük – az is kiderül, hogy a klasszikus író-olvasó találkozók a végüket járják. Ma már nem lobog a kíváncsiság az olvasókban annyira, hogy a szerző jelenlétében elemezzék ki a mű nekik legkedvesebb részleteit, vagy megszületésének körülményeit. Ráhagyatkoznak inkább az író stand up -jára – addig is megfeledkeznek a hétköznapi bajokról.
Az élményprogram azonban – legyenek bármilyen sikeresek a munkahelyekre szervezett programok – érzésünk szerint a szabad természetben az igaziak.
Az már rég ki van találva, hogy a zenehallgatáshoz milyen borok illenek. Hogy milyen palackot érdemes a CD lejátszó és a hangulatlámpa mellé odakészíteni, ha Vivaldit óhajt hallgatni valaki egy kellemes kora esti órán, és milyet, ha operettslágereken szeretne felvidulni, vagy éppenséggel elandalodni.
Az irodalmi élményekhez, tudomásunk szerint legalábbis, még nem kapcsolódnak hasonló ajánlatok.
A KultPincében azonban semmi sem lehetetlen.
Hogy miképpen lehet filmeket együtt nézni és élvezni, majd megbeszélni borospoharak és palackok társaságában, azt már kipróbáltuk: remekül.
A költőket, írókat, művészeket általában, és igen gyakran megihlető, legszínesebb évszak, az ősz a Strázsahegyen különösen megkapó látvány. Nem sokaknak lenne ellenére, ha ebben az őszi tájban, társaságban kellene meghallgatniuk az Őszi sanzont.
Vagy akár Arany János Őszikéit.
És hallgatni hozzájuk homlokredőket elsimító muzsikát.
Azután koccintani.
Majd felidézni szüreti dalokat, poézist, mulatságok vígságait, nevetni, akár táncra is kerekedni.
Minekutána senkinek eszébe nem jutna egy darabig, hogy a csapatépítés pluszteher.

« vissza