Miért nem lett honos minálunk a kőrösi disznótoros cseplesz?

Miért nem lett honos minálunk a kőrösi disznótoros cseplesz?
Különös, hogy olykor hogyan képesek találkozni dolgok, melyeknek látszólag semmi közük egymáshoz.
Olvasom, hogy Ladányi Mihály, a Homokhátság költője, aki Csemőben, egy présházban halt meg alig ötvenévesen – amit azóta a település emlékházzá alakított, sőt az iskoláját is Ladányiról nevezte el – február 12.-én lenne nyolcvan éves. Bizonyára koszorú kerül majd az évfordulón a rég megszűnt kofavonat egyik itteni megállóhelye, az elhagyatott hantházi vasútállomás mellett felállított szoborportréjára is.

Úgy tizenöt-húsz éve gyakran megfordultam Csemőn, ezen a mi térségünkhöz meglehetősen közeli - hiszen hosszú ideig Csemő is, a mi Csévharasztunk is Nagykőrös városának fennhatósága alá tartozott - tanyás településen, ami egészen rendkívüli történetekkel várt minden egyes alkalommal. Akkoriban kezdtek tanyákat vásárolni azon a környéken a japánok és a hollandok. Az Arany János megénekelte vén gulyásnak a tetétleni határban, egy csalitosban megbúvó sírjától nem is olyan messze vett tanyát magának az egyik hollandiai város rendőrkapitánya, és ezen még csak meg sem lepődött senki.
A csemői Hét vezér étterem gazdája pedig azt mesélte, hogy a királyrák sem számít kuriózumnak az étlapon, de a betelepülők legtöbbje minden áldott este bélszínt eszik nála. Bélszínt, hétről hétre, hónapról hónapra, és semmi mást.
Az öreg tanyákon, amelyekből még sem ki nem haltak, sem el nem költöztek a régi lakók, telente változatlanul megtartották a hagyományos disznóöléseket. Volt hurka, kolbász, sonka és szalonna. Sütötték a hagymás vért reggelire, kiváló resztelt májjal csillapította délelőtti éhségét a disznóölésben közreműködő közönség, a japánok és a hollandok azonban még mindig csak a bélszínre voltak vevők az étteremben.
Közel van ide Kocsér is, amelynek határában most is ott áll a Kutyakaparó. Kicsinosítva, de változatlanul a tanyaiak társasági életének helyszíneként, ahol nagyobb összejöveteleken a disznótorosnak is helye van. az asztalokon.
Pótharaszton, ahol Balla Károly majorságában gyakran megfordult Arany János és a gimnázium tanári karának több jeles képviselője is, egészen biztos, hogy a terített asztal mellett szóba került, talán nem is egyszer, a kőrösi csepleszes májas, ami az ottani disznótorok specialitása volt.
A sertés hashártyájába töltött pástétomnak ma is van még rajongótábora. Az interneten is megtalálható leírás szerint bárki elkészítheti ezt a különlegességet, ha kedve tartja.
A cseplesz, minden közelség és barátság ellenére, a mi környékünkön nem tudott gyökeret verni.
A máj elkészítésének százféle módja mind honos itt, a hagymás vér is nagy népszerűségnek örvend, de a csepleszről sokan még csak nem is hallottak mifelénk. Hogy miért, ki tudja.
De annak azért érdemes lenne utánajárni, vajon a hollandok, a japánok és a többi beköltöző náció
megismerte és megszerette-e azóta a disznótoros vacsorákat.


A hagymás vér elkészítése:
A só és keverés nélkül megalvadt vért az edényében felkockázzuk és forrásban lévő vízben15-20 perc alatt megabáljuk. Amikor feljött a víz tetejére, egy darabot félbevágunk. Ha mnár nincs benne nyers folyós vér, akkor leszűrjük.
A zsírt egy nagy serpenyőben kiolvasztjuk, megdinszteljük rajta a felszeletelt vöröshagyma felét. Rátesszük a vérkockákat, majd óvatosan kevergetve összesütjük.
Közben meghintjük az őrölt paprikával, majorannával, borssal, és ízlés szerint sózzuk.
Fedő alatt még tíz percig pároljuk. Néha óvatosan megkeverjük. Hozzáadjuk a maradék vöröshagymát, s összesütjük.
Ropogós héjú ,friss kenyérrel tálaljuk.
Hozzávalók: 2 kg abált vér, 4 fej vöröshagyma,10 dkg zsír, 2 teáskanál só, 2 teáskanál őrölt paprika, 2 teáskanál őrölt bors, 2 teáskanál őrölt majoranna, erőspaprika ízlés szerint

A resztelt máj elkészítése:
A májat vékony csíkokra, darabokra vágjuk, a hártyás, vastag eres részt eltávolítjuk, majd kicsit hagyjuk hideg vízben ázni. A vöröshagymákat megtisztítjuk, felkockázzuk és a felhevített zsíron üvegesre pároljuk. A májat lecsöpögtetjük, majd a zsíron fehéredésig pirítjuk.
Megszórjuk az őrölt pirospaprikával, a borssal, majoránnával. Hozzáadjuk a darált paprikát. Felengedjük kb 0,5 dl vízzel és fedő alatt puhára főzzük. Ha már puha a máj, hagyjuk a vizet elfőni róla, ha még maradna rajta.
Végül megszórjuk a sóval és jól átforgatjuk. Melegen, sós krumplival és savanyúsággal kínáljuk.

Tőle indultunk, ildomos hát ebben az írásban Ladányi Mihályról is megemlékeznünk. Noha azt egészen biztosan tudjuk róla, hogy szerette a jó bort, s az is beleillik a róla alkotott képbe, hogy egy présházban élte élete utolsó éveit - erről írt verset egyet sem találtunk tőle.
A bor és a mámor, a szerelem azonban sosem volt idegen egymástól – a szerelmes versekből pedig bőven válogathattunk.
Egyet idehozunk most közülük.

A szerelem olykor.....

A szerelem olykor jóságosan
leül az asztalomhoz és beleiszik emlékeimbe.
Ilyenkor mondok néhány közhelyet neki, hiszen
az ember tartozik annyival érzelmeinek,
mint egy cipőfűzőnek, amely kitartott akkor is,
midőn a cipőtalp felmondta a szolgálatot.

« vissza