Bor dúrban és mollban

Bor dúrban és mollban
Fülledt nyári estéken az ember a legritkább esetben szokott Proustot vagy Kafkát olvasni. Kékharisnya, vagy megszállott tudós legyen a talpán, akinek, ha nyáréjszakán a nyitott ablakon át szellő libben a szobájába, ami megtáncoltatja a függönyt, és az érintése maga a simogatás, akkor arról neki csakis a világirodalom remekei jutnak eszébe.
Ezért van akkora sikere a Mamma mia című filmnek. Vagy a Napsütötte Toscana-nak. A Bor, mámor, Provance-nak pláne. De Monornak van saját szőlőhegye, a Strázsa. A pincefaluban pedig a fennállása óta annyi érzelmes, derűs, pikáns, szerelmes história termett, hogy érthetetlen, miért nem akadt krónikás, aki egyiket-másikat tanulságképpen az utókornak feljegyezte volna. Reméljük, Koblencz Zsuzsa epizódjainak olvasásához még bőven lesznek langyos nyáréjszakák!