Babáktól borokig

Babáktól borokig
Régóta tudjuk már, közhelynek számít felemlegetni is, hogy ünnepekkor élményt érdemes ajándékozni, nem pedig tárgyakat. Egy közös kirándulás emléke – akár a monori pincehegyre, összekötve a barangolást egy forralt boros, forró teás, zsíroskenyeres pincelátogatással – alighanem többet ér a legelegánsabb ajándékcsomagnál is. Karácsony környékén pedig újra meg újra kiderül: ha az idő alkalmatlan is a kirándulásra éppen – bár hosszú hétvégéken egy nap a sok között mindig akad, amikor érdemes nekivágni az útnak – a mesélés, a fényképnézegetéssel egybekötött emlékidézés értékesebb időtöltés lehet a legújabb ajándékzsákmány leltároszásánál.

Már, ha még nem borított el miket a szerzés, az általában nélkülözhető, de éppen roppant divatos, felesleges tárgyak iránti vonzalom érzése teljesen.

Amennyiben kislány van a családban, Elzát nem lehet megúszni – vélték a szülők idén is, és az Elzás ajándéktárgyakkal elárasztott lánygyermekek eufóriában bontogatták karácsonyi csomagjaikat. A harmadik napon aztán elkezdtek unatkozni, és amikor a nagyitól megtudták, hogy ő még sajátkezűleg rajzolta a papírból kivágott öltöztetőbabákat, s azok ruháit is, akkor ezt feltétlenül ki kellett próbálni. El is ment vele egy egész boldog délután.
Nem azért mondom, de mi még rongybabát is csináltunk. S noha az első, kísérleti példány olyanra sikerült, hogy nem lenne jó, ha sötétben, hirtelen ébredéskor rá esne az első pillantásunk, még így is lekörözi Elzát. A rongybabát Lincsinek hívják, nélküle nem megyünk egy tapodtat se, sehová, és ami az iránta való rajongást illeti, Elza és társai ( pedig vannak vagy tizennyolcan) Lincsihez képest a kanyarban sincsenek.
Ha már babákról, kirándulásokról és emlékekről beszélünk, nem hagyhatjuk ki, hogy a nyáregyházi Ezredvég Múzeum és Babagyűjteményt megemlítsük. Itt van a szomszédban, Monorról busszal is könnyen elérhető, csak éppen előtte be kell jelentkeznünk a látogatás időpontját egyeztetni a múzeumigazgatóhoz, Kravecz Lászlónéhoz telefonon.( 06-29/ 490 662 vagy 06/30-337-4260).
A Kaszner Margit grafikus és Gomola György író, költő által alapított Palánkmúzeum anyaga került át a hajdani tanácsháza múzeummá átlényegült épületébe 2010-ben. A művészházaspár végrendeletében a falura hagyta minden vagyonát, benne a gazdag helytörténeti gyűjteményt és a babák százait.
Ha a múzeumot meglátogatjuk, ne hagyjuk ki sem a helytörténeti anyagot, sem a terítéskultúrát bemutató szekciót, sem a Nyáregyházához köthető művészek bemutatására szánt sarkokat – de most maradjunk a babáknál. Vannak köztük kisasszonyok, teáscsészekkel, a teáscsészék fülétől előírásszerűen eltartott kisujjal, és vannak póri csutka- és rongybabák, csuhéból készült és bíborba-bársonyban öltöztetett, kaucsukból gyártott, fürdőkádban vagy hintában üldögélő babák, nagymamáink Tommy-babái és aranyfürtű alvósbabák. ...Egek, mennyi baba – gondoljuk köztük téblábolva, bámészkodva., ámuldozva egy idő után. Meg hogy káprázat ez, mert ennyi baba nincs is.
Pedig dehogy nincs. Csak el kell menni hozzájuk látogatóba.
Aki már sok-sok évet megért, annak persze óhatatlanul eszébe jutnak Cseh Tamás fehér babái is közben. Pláne, hogy Cseh Tamás születésnapját megünnepelni készülnek éppen a rá emlékezők.
A fehér babák okozta szomorúságot pedig a monori pincefaluban lehet oldani leginkább, barátok, palackok, poharak közt.

Így tudnak végül összeérni azok a dolgok, melyekről azt hihetnénk, hogy egymáshoz semmi közük nincsen.

« vissza