Az élményprogram átváltozásai

Az élményprogram átváltozásai
Az élményprogramot régen úgy hívták - egyebek közt, persze, mert az élményprogramnak sokféle arca van, mint látni fogjuk - hogy például osztálykirándulás. 
Ilyen emlékei mindenkinek vannak, többnyire középiskolás korából.

Az osztálykirándulások hivatása az volt, hogy csapattá kovácsolják a legkülönbözőbb helyekről összeverődött gyerekeket, méghozzá lehetőleg olyan csapattá, amelynek tagjai kibírják egymást az elkövetkező négy - majd három, kettő, végül a maradék egy – tanévben.
A csapatépítő osztálykirándulásokról minden hajdani diák kisregényt tudna írni – akad, aki nagyregényt is – és némelyek tényleg könyv formába öntötték a kalandok történetét. Mint a ceglédi gimnázium öregdiákjai, akik rajongott testneveléstanáruknak is emléket állítottak ezzel, akihez fogható tanáregyéniséget ma már igen nehéz lenne fellelni.
Idézzünk ide csak egy epizódot ebből a könyvből, hátha mások is kedvet kapnak hozzá, hogy – akár a strázsahegyi KultPincében megesett kalandjaikat – hasonlóképpen megörökítsék.
A tanár úr, aki a humornak és a helyzetkomikumnak is nagymestere volt, a közös kiruccanás éjszakáján egy kollégiumi szobában szállásolta el a rá bízott diákokat. Kevés volt a hely, neki már csak a fürdőkád jutott. Éjszaka aztán nagy dérrel-dúrral megérkeztek a pestiek is, akik nem voltak híján az önbizalomnak és a tapintatlanságnak. Csapkodták az ajtókat, hangoskodtak, de menten elnémultak, amikor legnagyobb döbbenetükre kiemelkedett egy kócos, ősz fej a fürdőkádból,é s erős tájszólással rájuk rivallt:
- Csihadjatok, mer ' mink csak ceglédi gyerékék vagyunk, de marha nagy pofonokat tudunk ám anni!
Hogy a pesti diákokat mennyire kovácsolta össze a kirándulás, amit ez az epizód különösen emlékezetessé tett, de hogy az ebben érintett ceglédiek rendszeresen találkoznak, és minden alkalommal szeretettel emlékeznek tanárukra, az biztos.
Hívták azelőtt az élményprogramot nemes egyszerűséggel úgy is, hogy „ menjünk már ki szombaton a pincébe.” Bármelyik évszakban sort lehetett erre keríteni, kerítettek is szorgalmasan a pincetulajdonosok, valamint azok rokonai, jó barátai, munkatársai, kedves ismerősei.
De különösen a szép, hosszú ősz – az olyan, mint a mostani - volt alkalmas nagyon erre.
Felszerelkezve ment a pincébe minden érintett, habár ez a felszerelés leginkább finomságokból állott.
Jómagam Magócsi Sándoréknál ismerkedtem meg azzal a halpástétommal, ami később egyetlen pinceszerről sem hiányozhatott, ahol megfordultam.
Magócsiék réges- rég elköltöztek Monorról, ki másik városba, ki arra a túlpartra, ahol, ha van is pinceszer, földi hajlandó oda már nem nyerhet betekintést, a halpástétomuk receptje (alább közreadjuk) azonban minden bizonnyal engem is túlél majd.
Szántó Tibor cipészmester téglagyári dűlőben lévő öreg pincéjében voltak még feledhetetlen csapatépítések, ahol akkor is elindult a legkülönfélébb generációkból összetevődött társaság – kisgyerektől nagypapáig – leszüretelni a tőkéket, ha szakadt az eső. Mert az is olyan izgalmas volt. Az utána következő szárítkozás, nevetgélés, adomázás, eszem-iszom meg kiváltképpen.
Ha pedig a mindenhonnan kiselejtezett, de pincehegyi használatra még kiválóan alkalmas székeket és asztalokat ki lehetett vinni a pince elé, a diófa árnyékába, onnan aztán igen nehéz volt hazaindulni, még ha lement is közben a nap.
Programnak elég volt, hogy Szántó Tibor bácsi elmesélte a szibériai munkaszolgálatban töltött élményeinek egyikét-másikát, úgy, hogy a humor legendás személyisége, Királyhegyi Pál se tudta volna különbül. Nem félt az emlékektől, az emlékezéstől senki. Az öregebbek értették egymást, a fiatalok nem akartak pápábbak lenni a pápánál. Kis társaságokból nagy barátságok épültek, minden egyes alkalom csak tett hozzájuk valamit. Vagy valakit.
Aztán rá lehetett hangolódni kinek-kinek a kedvenc nótájára.
A csapatépítés újabb metamorfózison nemrégiben ment keresztül – amikor már tanítani kell a közösségépítést. Amire változatlanul nincs alkalmasabb a természetnél. Osztálykirándulásra ugyan csak a strázsahegyi kilátót, talán még a KultPince friss mustját mernénk javasolni, a felnőtt társaságok azonban bátran számíthatnak rá, hogy nem fognak unatkozni. Vadregényben és kalandokban is részük lehet, sőt még az is megeshet, hogy megéreznek a hajdanvolt nagy csapatok itt maradt érzéseiből is valamit.

Halas pástétom receptje

Egy doboz szardíniát, öt deka vajat és tíz deka márványsajtot villával alaposan összetörünk. Ízlés szerint mustárral és tejföllel ízesítjük és lazítjuk, hogy kenhető állagú legyen. Aki kevésbé szereti,ha darabos, botmixerrel pépesítheti. Pirítós kenyérre kenve, pár csepp citrommal, kiváló borkorcsolya.

« vissza