Amikor Illés Jakab Annát kergeti

Amikor Illés Jakab Annát kergeti
Attól függ, honnan nézzük: egyesek szerint manapság nem nyári munkában, inkább látnivalókban gazdag hónap a július, mert aki csak teheti, utazik, világot lát. Ha messzebbre nem, legalább a közelbe kirándul, útközben azonban neki is jut látnivaló bőven: a természet ebben a hónapban sem fukarkodik a látvánnyal. Gyümölcsöskertekben nyújtózó, hajladozói munkások, a távolban a kombájn, a gabonaszállító teherautók füstje és pora, a közeli kanyarban hatalmas szalmabála-gurigákat cipelő traktor.... Ez már a július munkásabb oldalát is mutatja, azok hétköznapjait, akik szemlélődni majd csak később érnek rá.
Valami azonban már nincs jelen a nyár közepének ebben a sokszínű hónapjában: a babonaság. Nem is hiányolja senki.

Közeleg ugyan Illés napja, július 20.-a, de már senkiben föl nem merül, hogy emiatt aggódni kéne. Nem is olyan nagyon régen pedig ezen napon még munkatilalom volt, mert attól tartottak, hogy aki ilyenkor a mezőn dolgozik, abba belecsap a villám, a termést pedig elveri a jég. A gazdálkodók amiatt féltek, hogy a vihar szétveri vagy a villám felgyújtja az asztagot, a kazlakat. Volt olyan hiedelem is, hogy akin Margit vagy Illés napján varrt ruha van, abba belevág a villám.
Néprajzi leírás szerint egy Gyimes-völgyi magyar elbeszélés úgy tartja: Illésnek nem szabad megtudnia, hogy mikor van a neve napja. Illés ugyanis kiváltképp szeretett villámokkal lövöldözni, ezért örökké érdeklődött a szentektől, ugyan mondják már meg, mikor lesz az ő nevenapja, hogy végre kilövöldözhesse magát. A szentek ugyan letagadták, Illés azonban gyanakodott, hogy talán előző nap lehetett, mert akkor különösen jól sikerültek a villámcsapásai.
Vásárosmiskén ezzel szemben úgy tartják, hogy mennydörgéskor Illés abroncsolja a hordókat. Csíkdelnén pedig, hogy ilyenkor Illés szekere zörög. Székelykevén pedig akképpen vélekednek, hogy az Illés-napi eső miatt majd lyukas mogyoró és dió terem.
Július végének viharos időjárására utal az Újkígyóson és Doroszlón is emlegetett szólás: „Illés meg Jakab Annát kergeti”
Július 22.-én, Magdolna napján más babonák járták. Szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. A bácskai Felsőszentivánban sütőlapátra ültetve vágtak le a hajból, amit titokban ástak el, nehogy rontást lehessen előidézni a hajszállal.
Szeged vidékén nem tartották Mária Magdolna napját sütésre, mosásra alkalmasnak. Szajánban egyenesen tiltották e munkákat.
Időjárásjósló hiedelem is fűződik e naphoz. Kiskunfélegyházán úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.
Volt, ahol úgy tartották, hogy a július 25.-re, Jakab napjára kikelt csirkék gyorsabban nőnek a szokásosnál, és a fokhagyma kiszedésére is ez a nap a legszerencsésebb. A Jakab-napi időjárásból különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Székesfehérváron úgy vélték, hogy Jakab napján virágzik a hó, mert ha ilyenkor sok a felleg, akkor a télen sok hó lesz. Tápén a Jakab-napi északi szélből hideg telet jósoltak. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik”
A kender töve Anna napján, július 26.-án szakad meg, ezért ilyenkor kezdték a kender nyűvését. Szép idő esetén e napon szedték az ún. annababot. Medvesalján Anna-nap előtt egy héttel kell kiszedni a hagymát, mert akkor tovább eláll. A Drávaszögben is ekkor szedik ki a vöröshagymát. Doroszlón és Topolyán úgy vélik, hogy Anna a kötényében hordja a bogarakat, ilyenkor rajzanak a legyek, s ahol nyitva talál ablakot, ajtót, ott beereszti őket a ház belsejébe.
A Szent Annának szentelt kedd évszázadok óta asszonyi dologtiltó nap. Szent Annát Szeged környékén Kedd asszonya néven is emlegetik.
Anna kedvelt névünnep is – ki netudná? - melynek mulatsággal, bállal való megünneplésére ma is virágzó szokásként említhetjük a füredi Anna-bált.
A néprajzkutatók arra is találtak elszórt adatokat, hogy eleink nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is volt: Sellyén az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon.
Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. Balonyban a gazda a kötözőknek pálinkát, a marokszedőknek fejkendőt adott. Még az 1950-es években, a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban - ahol kaszával arattak- nem mulasztották el, hogy az elnököt vagy az igazgatót megkötözzék
Hasonlóra ma már sehol sem kell számítani.
Ami pedig Illést, a szenteket és az időjárást illeti : bár úgy tűnik, hajlamosak időnként igen nagy túlzásokba esni, a szőlő és a bor remélhetőleg még mindig nem tartozik a hatáskörükbe.

« vissza