Almás – fahéjas emlékezés

Almás – fahéjas emlékezés
Bár látszólag az egészségtudatos táplálkozásról szól körülöttünk a gasztronómiai témájú újságcikkektől kezdve a receptkönyvekig és a televíziós főzőcskékig minden, a lényeg letagadhatatlan: szeretjük a hasunkat. Vannak persze kivételek, de a többség szeret nagyokat enni. Így van ez a pincehegyen is, ahol nyári hétvégeken elég csak beleszimatolni a levegőbe, hogy innenis, onnan is orrunkba sodródjanak a legkülönfélébb bográcsillatok, vagy a kemencékben készülő ízorgiák szaga.

Akadnak, akiket a hideg sem riaszt, s a karácsonyi halászlevet is a kinti bográcsban készítik. Jól ellátva közben lélekmelegítő italokkal, amelyek a pincékben a legrövidebb úton elérhetők.
Megannyi szakács, séf, konyhafőnök sürög a hegyen, mondhatni minden évszakban. Az ünnepek környéke azonban kiváltképpen alkalmas arra, hogy konyhai tudományát ki-ki felragyogtassa.
Egy ragyogó szakács éppen a napokban - november 22.-én, 90 éves korában - ment el közülünk. F. Nagy Angéla szakácskönyvei alighanem minden otthonban megtalálhatók, hiszen .mint kiderült - még a legnépszerűbbet, Horváth Ilona utolsó, kétmilliós példányszámban elkelt szakácskönyvét is ő írta, lévén nagy hírű elődje akkor már nagyon beteg.
F. Nagy Angéla úrilányként sem főzni, sem enni nem szeretett, ám első házasságában Örkény István feleségeként annyira nem akart másodhegedűs lenni, hogy elfogadta Bölöni György ajánlatát, aki a Magyar Nemzet receptrovatának szerkesztését ajánlotta fel neki. Hamar jöttek ez után a karrier újabb lépcsőfokai: F. Nagy Angéla olyan szakértelemmel, gonddal, fantáziával művelte a hivatását, hogy annak koronája csakis a legnagyobb siker lehetett. A Magyar Konyha magazin irodalmi nyelvére főszerkesztőként is gondja volt, Huszonöt szakácskönyvet hagyott ránk.
A többi már történelemnek mondható: F. Nagy Angélától generációk tanulták a konyhai fortélyokat. Az én konyhámban is ott van – azért ott, nem pedig a könyvespolcon, mert kézközelben kell lennie - a Család szakácskönyve, és a híres Horváth Ilona - féle receptgyűjtemény is. Biztonságérzetet adnak, ha valami megannyi évtized tapasztalata után sem jutna eszembe.
Mindkettő rongyosra van lapozgatva, s bizony nem kímélték őket a foltok sem – ami konyhában amúgy is kikerülhetetlen.
Így karácsony közeledtével az almás-fahéjas illatokra vágyik az ember sűrűn, noha az almások amúgy is kedvenc süteményei a családnak – feltehetően sokaknál. F. Nagy Angélának persze almásból is megszámlálhatatlan receptje van, köztük a habos-almás piték, a francia, a normann és a svéd almatorták közt egy gyorsan elkészíthető kavart tészta: Jutka almás lepénye.
Sokszor megsütöttem már – noha az évek múlásával egyre kevesebb cukorral, de a recept úgy is működött – most azonban kicsit továbbgondoltam. Ő járt közben a fejemben mindvégig: vajon mit szólna hozzá? Az csak a sikeres végeredményt látva jutott eszembe, hogy bizonyára nem neheztelne, hiszen ez egyúttal az emlékezés délután órája volt: rá emlékeztem.

Jutka almás lepényének eredeti receptje: 3 tojás, 30 deka cukor, fél csomag sütőpor, 30 deka alma, 30 deka rétesliszt - a tepsi kikenéséhez zsír (margarin) és liszt.
Az egész tojásokat a cukorral meg a sütőporral nagyon habosra keverjük, majd a meghámozott, reszelt almát és a lisztet beletesszük. Alaposan kizsírozott, kilisztezett tepsibe öntjük, és úgy sütjük, mint a piskótát. Hidegen kockákra vágjuk, de nem kell megcukrozni a tetejét, mert elég édes.

Így is nagyon finom, de – bár már máskor is kísérleteztem vele- most újabb rafinériákkal próbálkoztam. A tésztát tizenöt deka, teáskanálnyi fahéjjal összekevert cukorral készítettem el, és tortaalapnak tekintettem. Amíg hűlt, almás krémet készítettem a következőképpen: vaníliakrémet főztem három kanál lisztből, két deci tejből és egy csomag vaníliás cukorból, ami még forró volt, amikor belekevertem három, lereszelt almát. Amikor ez is kihűlt, kevés vajjal dúsítottam, hogy krémszerűbb állagú legyen. Ezzel a krémmel kentem meg az almás tésztát, majd az egészet behintettem mandulaforgáccsal.
Késő délután zajlott a sütögetés, de az almakrémes torta nem érte meg az estét sem. Egy szempillantás alatt elfogyott.
A sütés-főzés nem ördöngösség és a recept sem szentírás - nyugtázta bennem sokadszor a háziasszony, aki egyebek közt vagyok. Jó, nem egy F,.Nagy Angéla - de tanítványnak talán nem a legutolsó.

« vissza