Disznótorok, téli vasárnapok koronája : a hájas sütemény

Disznótorok, téli vasárnapok koronája : a hájas sütemény
A bejglik, a diótorták és egyéb süteményköltemények mellett jóval kevesebb szó esik a megérdemeltnél a szilvalekvárral töltött hájasról. Pedig ez a hájas sütemény sztárrá is kinőhetné magát, ha akarnánk. Az ízvilága éppen alkalmassá teszi erre. Bár nem olyan pazar a külleme, mint az ünnepek táján mindenfelé felbukkanó tortacsodáké, de ha elég idősek vagyunk hozzá, hogy behunyt szemmel is felidézzük a nagymamáink udvarán rendezett disznóvágások esti lakomáját záró édességet, akkor más nem is juthat eszünkbe, mint ez. A hájas.

Ha visszaűzzük az emlékek közé, ott is marad végleg. Ha kiemeljük, felelevenítjük, megsütjük – az esetben újabb generációk vihetik tovább. Ez pedig, lássuk be, nem csak az olyan nagy klasszikusoknak jár ki, mint a dobostorta. És nem is csak az olyan új felfedezetteknek, mint a macaron. A téli ünnepnapoknak – a disznóvágásoknak kiváltképpen – nem lenne szabad elmúlniuk hájas nélkül.
Meglehetősen macerás ugyan az elkészítése, de ha meggondoljuk, hogy nagyanyáink, anyáink.a munkájukat segítő gépek nélkül is képesek voltak rá, hogy a fáradságosabban előállítható finomságokat is az asztalra varázsolják, bizonyára mi is találunk erre alkalmat és időt.
A hajdani disznótorokban minden egyes családtagnak, minden segítőnek megvolt a maga feladata. Ki a belet mosta, ki a fűszerekért volt felelős, a férfiak a húsok, a hurkatöltő körül szorgoskodtak. Volt, aki az tüzet rakta és a forró vízre felügyelt. A hájas pogácsa és a szilvalekváros hájas elkészítése általában a nagymamákra hárult, ők sürgölődtek a kemence körül is. Náluk jobban senki nem ismerhette a hájasok készítését, évtizedek tapasztalata volt azokban a remegő, lágy és mégis roppanós, leveles tésztákban.
Na meg a szilvalekvárok ízvilágában is.
Ha nekilátunk a recept elolvasása után a sütésnek, visszaidézhetjük nem csak a régi idők ízeit és illatait, hanem mindazokat, akik a toros asztaloknál ültek, körülöttünk, s akik mellett – ahogyan gyerekként éreztük - nem csak duruzsolóan meleg volt a világ, hanem biztonságos is.

A hájas sütemény hozzávalói: 
75 deka liszt, 50 dkg háj,3 tojássárgája, 3 evőkanál tejföl, 3 evőkanál szilvapálinka, 3 evőkanál 10%-os ecet, 1 teáskanál só, szódavíz, szilvalekvár
A liszthez hozzáadjuk a tojássárgákat, a szilvapálinkát, a tejfölt, valamint az ecetet. A sót 1 dl vízben feloldjuk, majd hozzáadjuk ezt is a tésztához, és elkezdjük gyúrni. Ne ijedjünk meg, a tészta egészen ragadós lesz, ezért kell óvatosan adagolni bele a szódavizet, amíg magától le nem válik a kezünkről. Ez körülbelül negyed óra elmúltával következik be. Ez után félretesszük a tésztát, és hagyjuk egy órát pihenni.
A szobahőmérsékletű hájat háromfelé osztjuk. A megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk 2-3 milliméter vastagra, és rákenjük a háj egyharmadát. Félbehajtjuk, majd megint félbe, és pihentetjük fél órát. A műveletsort még kétszer megismételjük. Amikor a harmadik pihentetés is megvolt, újra egészen vékonyra nyújtjuk, és kis téglalapokat vágunk belőle. Szilvalekvárból halmokat helyezünk rá, majd félbehajtjuk. Ez a párnácska a klasszikus hájastészta formája, de hajtogathatunk belőle háromszögeket is.

Az elkészült finomság mellé három rövid, telet idéző Kányádi -vers:
Kányádi Sándor: Kapar a szél
Kapar a szél, kotorász,
kormot szór a hóra.
Hagyd a kéményt, mit csinálsz,
mi kéne, ha volna?
A padlásról szalonna,
a pincéből jó bor.
Mind megette, megitta
múlt héten a sógor. 

Deres kakas
Minden áldott hajnalban
hatalmas hóharmat van.
S mert a csizmája lyukas,
fél ki-
lépni
a kakas.
Reszket rajta taréj s toll,
ezért csak az
ajtóból kukorékol. 

Fehér havon kormos folt
Fát vág a szél a tél hátán,
perzselődik
már az ártány.
Száll a havon
korom, pernye,
körmünkön a
malac körme.
Teknőben a
húsa, hája,
aki látja,
megcsodálja.
Fehér havon
kormos folt.
Gyönyörű egy
malac volt.

« vissza